Másvilág - 10.rész

    -       Igen... Sajnos a kapu nyitáshoz szükségünk van pár dologra...

    -      Milyen dolgokra??

    -      Sárkány fogra és karomra, kentaur farok tincsre, óriás csontokra, és angyal szárny tollra

    -      És emiatt ki kellett irtani a fajokat?

    -      A kentaurok és az angyalok lassan maguktól haltak ki... Elég bonyolult volt a szaporodásuk. Angyaloknak csak szárny nélküli utódaik élnek, az óriások egymást irtották. A sárkányok... Hát az a mi sarunk. Sajnos karmot még tudtunk szerezni, de fogat, azt nem hagyták

    -      Ezért meg kellett ölni őket?

    -      Két darabot öltünk meg. A többivel nem tudjuk mi lett

    -      Értem... – kicsit sokkolt hogy mennyi élőlény halt ki az idők során itt – várjunk csak!

    -      Mi az? – néztek értetlenül rám

    -      Ti.. ti hány évesek vagytok??

    -      Én olyan 1000 körül – mondta Miiko

    -      Én 254 – bökte ki Nevra

    -      128 – Ezarel

    -      És 89, én vagyok a legfiatalabb – mondta az óriásom

    -      Persze nálatok egy mind feleannyi. Itt kb kétszer gyorsabb az idő – mosolygot Miiko

    -      Akkkooor, 500, 127, 64 és 45 évesek vagytok kb? Én 17 – néztem kicsit megilletődötten

    -      Én 2764 – hallatszott hátulról

    -      Te nagyon beszédes kedvedben vagy... – nézett rá Miiko – mi lenne ha inkább Askhorról mesélnél nekünk?

    -      Mégis mit?

    -      Talán hogy hogy halt meg...

    -      Hogyhogy hogy?

    -      Ha nem dalolsz akkor én jövök – vigyorogtam rá

    -      Mi? Nem értem – éreztem hogy hazudik

    -      Hát jó – felálltam és odasétáltam – lássuk csak – a ketrecen óvatosan benyúltam és megérintettem az egyik ujját, majd belesüllyedtem a gondolataiba

    -      Mit csinálsz?

    -      Nézzük csak, az történt, hogy Leiftanunk hatalom éhes lett, és úgy döntött átveszi az irányítást minden felett ami Ashkoré volt. Álmában egyszerűen elvágta a torkát

    -      Ilyen képességed is van? – kérdezte hitetlenkedve

    -      Van hát, minden van – vigyorogtam, végre hasznosnak érzem magam

    -      Mi legyen a büntetése? – tűnődött Miiko – Árulást követett el

    -      Szerintem – kezdtem – azzal kéne büntetni ami az erőssége – mindenki kérdőn nézett rám

    -      Mit akarsz csinálni? – kérdezte Valky

    -      Elvenni az erejét. Ha nem tud többé semmit csinálni, akkor csak szenvedni fog. Tehát ezt fogom most tenni. Valahogy...

    -      Hát jó ötletnek tűnik... – szólalt meg Eza – lássuk kivitelezni sikerül-e

    -      Lássuk akkor – mondta Miiko is

    -      Okéé...

Megfogtam Leiftan kezeit, majd megnéztem mit tudok tenni. Éreztem hogy lassan energia áramlik át a testembe, ő pedig fájdalmasan üvöltözik, egyre erősebbnek éreztem magam, és a nyakamban lévő kristály hatására a gonosz energia megtisztulva érkezett hozzám. Az utolsó erejével küzdeni próbált, és egy idő után a kalitka szertefoszlott körülötte, így ereje egy része visszatért. Megpróbálta visszaszívni tőlem az erejét, de erősebbnek bizonyultam. Szabadulni akart a szorításomból de nem eresztettem a kezeit. A hajam lebegni kezdett körülöttem, és üde türkiz színben pompázott, és egy erős fájdalmat éreztem a hátamban. Amikor Leiftan utolsó cseppjeit is megszereztem, ő erőtlenül zuhant a földre, nekem pedig kibomlott a hátamból két óriási szárny. Egy fekete és egy fehér. Én is a földre zuhantam és elájultam.

Arra keltem hogy valaki az arcom cirógatja és a nevemen szólít

    -      Kat, Kat! Jól vagy? – Miiko volt az, bár a hangja furán csengett a fülemben

    -      Kisördög? – Valky hangja is élesebben csengett

    -      Mi... hogy... hol?

    -      Hála az égnek – ölelt át – féltünk hogy bajod esett...

    -      Hogy érzed magad? – hajolt fölém Miiko

    -      Jól. Azt hiszem... – ültem fel – Mi történt?

    -      Elájultál, és kinőttek a szárnyaid

    -      Mi? – nyúltam hátra hogy megtapizzam őket – És tényleg – néztem meglepetten magam elé – ezeket hogy tudom visszatenni?

    -      Elvileg vissza lehet, Leiftan is tudta. Próbáld meg! – léptek közelebb a többiek

    -      Ezt ellopom – mondta Eza majd mindkét szárnyamból kihúzott 1 tollat

    -      Aú! – néztem rá morcosan – Fáradt vagyok. És éhes

    -      Dél körül jár az idő, együnk! Szólok Jamonnak hogy ezt a semmirekellőt vigye le a pincébe – mutatott Leiftanra

    -      Gyere te – Valky felkapott és kivitt az ebédlőbe. Csak egy dologról feledkeztünk meg, a szárnyakról. Mindenki tolongott mert rég nem láttak szárnyas lényt, tollakat akartak, és megtapintani őket

    -      Mindenki munkára!! – hallatszott Miiko erélyes hangja, amire a tömeg kénytelen-kelletlen szétoszlott

    -      Köszi – mosolyogtam rá bágyadtan – megfájdult a fülem a zsivajtól

    -      Elhiszem. Javult a hallásod ugye? – bólintottam

    -      Itt is van a finom ebéd! – billegett be Karuto pár tálcával

Elkezdtünk enni, én csendben falatoztam, a többiek beszélgettek hogy hogyan tovább, és mi legyen Leiftannal meg úgy a későbbiekben a főhadiszállással. Kimerült voltam és aludni akartam, így az ebéd végén Valky engedélyt kért hogy elmehessünk aludni.

A szobában megetette Ynnylt, és megdícsérte hogy a harcban ügyes farkas volt, és ezért kap majd valami finomságot legközelebb az ebédből, mire kapott egy nyálas puszit az arcára. Halkan nevettem miközben próbáltam elhelyezkedni a két nagy szárnnyal a hátamon, de végül megvártam amíg az óriásom jön és segít. Lefeküdt és magára húzott. Ennyi, kényelmes volt és puha, hogy erre nem gondoltam... Magunkra húzta a takarót, és én pár perc múlva már aludtam is.

Kora este lehetett amikor felébredtem, Valky alattam szuszogott, biztos később aludt el nálam. Egyik keze a derekamon pihent, a másik a vállamon. Nem fért el a szárnyaimtól. Még mindig pizsamában voltam, de gondoltam most már mindegy. Bár zuhanyozni kéne azért. Ahogy ezen tűnődtem a hegekkel kezdtem babrálni Valky mellkasán, és oldalán. Lassan kinyitotta a szemét és vett egy nagy levegőt, megemelkedtem a mellkasával együtt.

    -      Mit csinálsz? – nézett rám

    -      Csak nézegettem a hegeid

    -      Jó sok van, lesz mit nézned. Nem akarsz zuhanyozni? Egy ideje ugyanaz a ruha van rajtunk

    -      Jó ötlet, nekem is ez járt az eszemben

    -      Jólvan, gyere – felkapott és kivitt a fürdőbe

    -      Várjunk – néztem rá – ezek itt, hogy száradnak meg? – mutattam a hátamra

    -      Hát... Ilyen időben sehogy. Próbáld visszahúzni őket

    -      Oké.. – megálltam a helyiség közepén és minden erőmmel azon voltam hogy visszajöjjenek a hátamba ezek az óriások. Szép lassan egy kevés fájdalom és erőfeszítés árán, szépen visszahúzódtak a helyükre. A hátamon csak két csík jelezte honnan fognak egyszer újra előtörni

    -      Hát ez sikerült – nyugtázta Valky

    -      Igen –kacagtam rá

Hamar megfürödtünk, bár ölelkeztünk a forró víz alatt és kicsit átbeszéltük az elmúlt napokat. Szó esett arról hogy közeleg a küldetés amikor a földre mennek, és lehet benne kéne legyek az expedícióban, mégiscsak én tudom hova mennek. De jobbnak láttuk ha Miikotól kérdezzük majd meg.

Fürdés után valaki kopogtatott úgyhogy gyorsan felöltöztünk és megnéztük ki az. Miiko volt, azt mondta egy utolsó megbeszélést akar hogy mi legyen Leiftan és seregeinek sorsa. Úgyhogy elmentünk az ebédlőbe és körbeültünk egy asztalt, Karuto csak egy kevés ételt hozott, mivel nemrég ettünk. Nem tudtuk mit kezdjünk így Leiftannal, túl sok haszna nincs így, se betegek mellé, se Eza mellé nem tehetjük, nehogy bántani tudjon bárkit is. Úgyanígy az étkező se jöhet szóba. Edző se lehet, úgyhogy tippünk sincs hol tudna hasznunkra lenni. Jöttek az ötletek de senki nem tudott használhatót mondani, amikor eszembe jutott valami

    -      Küldjük el a fenghuangokhoz!

    -      Mi? –nézett rám mindenki

    -      Igen, ők belelátnak a fejébe tehát nem tud készülni semmivel. Jó kis háziszolga lenne belőle

    -      Hmm – összenéztek és bólogattak

    -      Végülis ez egy jó ötlet. Üzenek nekik! Köszönjük Kat! – kacsintott Miiko

    -      Akkor mehetünk aludni? – ásított Nevra, de láttam rajta hogy egyáltalán nem álmos

    -      Menjetek – intett, és elindult a kristályterem felé

    -      Akkor jóéjt! – oldalgott ki Nevra. Valkyra néztem, ő meg Ezára, aki vörös fejjel Nevra után indult

    -      Jóéjt! – köszönt és kisietett

    -      Azta – nevetett Valky – ezt összehoztad

    -      Úgy látszik – mosolyogtam

    -      Nincs kedved sétálni? Kezd melegedni az időjárás.

    -      Szívesen

    -      Akkor vegyünk fel valami melegebbet – elmentünk és felöltöztünk

Kimentünk a kertbe és kézenfogva sétáltunk. Az én pici kezem elveszett az ő óriási kezében. Honvágyam volt, nem éreztem itt otthon magam, bizonytalan volt a helyzetem. Reméltem hogy részt vehetek a kapunyitásban. Át kell  mennem, vissza a hazámba... Ha más nem, ezt az óriást is viszem magammal. Fontos lett nekem, és teljesen belehabarodtam. Hirtelen eszembe jutott Tray, hogy mit csinálhat, biztos beköltözött hozzám... És minden nap más lányt visz fel, sokszor volt ebből problémánk. Éreztem hogy megcsal de nem tudtam bizonyítani...

    -      Min gondolkozol?

    -      Csak az otthonomon... Honvágyam van kicsit

    -      Hogyhogy?

    -      Tudod, itt bizonytalan minden, nem vagyok itteni, és  nem fogadtak be feltétlenül. Hiányzik a családom, és az iskolai barátaim. A tanulás, meg a lakásom...

    -      Lakásod?

    -      Igen, van egy lakásom közel az iskolához

    -      Azta, megnézhetem majd?

    -      Hát ha ráveszed Miikot hogy mehessek én is akkor feltétlenül – mosolyogtam rá

    -      Szavadon foglak – kacsintott rám

    -      Úgy legyen. Te itt nőttél fel?

    -      Igen, nagyon pici voltam amikor idekerültem. A családom a földről menekült jó régen, és azóta nem voltam még ott

    -      Akkor itt az alkalom!

    -      Beszélek holnap Miikoval

/Miiko/

Chiino

    -      Chiino, vidd el ezt Huang Huának. Siess, mielőbbi választ kell kapnom!

    -      Eeeek, eeeek – elvette a levélkét, és kilibbent a teremből

    -      Ezzel is megvolnánk. Jamon nézz Leiftan körmére és vigyél neki enni valamit

    -      Jamon menni!

Érdekes dolgok folynak a főhadiszálláson... Néhány ember között csak úgy pezseg a levegő mostanában. Főleg Ezarel és Nevra viselkedése keltette fel a figyelmem. Valkyonnak örülök, végre talált egy hozzá illő lánykát, de a fiúk... Eza nyakán két fognyom volt, Nevra pedig meglepően gyorsan akart aludni menni. Mi folyik itt?

Hosszú és fárasztó napunk volt, úgy döntöttem elmegyek lefeküdni. Megvártam amíg Jamon visszajön, és elmondja hogy Leiftan meg se mozdult, és megevett mindent, majd a szobámba mentem, zuhanyoztam és lefeküdtem aludni. Az élelemraktárunk megcsappant, és gyorsan kéne utánpótlás. Talán Katarina segítségünkre lehet a kapunyitásban, viszont akkor át is fog menni, nem akadályozhatom meg. Mi legyen, mi legyen... Hosszas gondolkodás után álomba merültem...