Másvilág - 9.rész

A nem túl nyugodt hajnal után, Valkyon ölében ébredtem. A kristállyal szemben ültünk, eredeti helyünkön Miiko aludt. Valószínű őrségváltás történt amiről lemaradtam. Valky ébren volt, Leiftant figyelte aki szemmel láthatólag aludt a lebegő ketrecben. Felkönyököltem, majd felültem. Megdörzsöltem a szemeim és az ajtó felé néztem ahol Ezarel lépett be, és fordult felém.

      -      Szeretnék kérni egy kis segítséget – nézett rám Eza egy kis félelemmel a szemében

      -      Miről lenne szó? – néztem rá álmos szemekkel

      -      Hát Nevra megsebesült, elég súlyosan. És lehet te meg tudnád gyógyítani. Vagy legalább kicsit helyre pofozni...

      -      Persze hogy segítek. Kicsim te megleszel itt egyedül?

      -      Ha útközben találkoztok gárdatagokkal küldjétek ide őket. Rámfér már a váltás

      -      Elhiszem, küldünk valakit. Utána gyere utánunk. Hova is megyünk? – néztem Ezára

      -      A gyengélkedőbe

      -      Akkor megyek utánatok ha ideér valaki – mosolygott ránk és felkelt hogy sétáljon egyet

Elindultunk a folyosón, még mindig kicsit pizsamára emlékeztető öltözékben. Ezarel valószínűleg bent aludt Nevrával. Vagy inkább ücsörgött mellette egész éjjel. Beléptünk az ajtón, és csomó kisebb-nagyobb sérülésekkel rendelkező embert láttunk mindenfelé. Volt akinek már nemhogy ágy, de szék se jutott. A könnyedebben sebzett emberek közül volt aki sétálgatott, páran ültek vödörrel az ölükben és nagyon rosszul festettek. Amikor Ewelein meglátott minket intett hogy várjunk, úgyhogy Ezához fordultam.

      -      Ki kéne próbálni hogy ez hogy működik. Szerinted vállalkozna valaki?

      -      Helló! – lépett közelebb egy fiú, velem egy idősnek nézett ki. De ki tudja, lehet 100 éves. – Hallottam hogy valamire jelentkezni kéne

      -      Igen, a leányzó egy nephilim, legalábbis a jelenlegi tudásunk szerint. És ki akarja próbálni tudja-e angyali erejét gyógyításra használni – olyan szépen fogalmazott hogy el se hittem hogy őt hallom

      -      Hát én itt vagyok, ha megfelelek – mosolygott a fiú – Amúgy Jeff vagyok, obszidián gárda

      -      Nekem tökéletes – mosolyogtam vissza – Hol sérültél meg?

      -      Itt – mutatta a vállát amin egy mély, hosszú vágás húzódott

      -      Húha... Eza, hozol fertőtlenítő valamit?

      -      Azt hiszem tudom mire gondolsz, de nálunk nem ez a neve – elviharzott, és egy kékes lötyivel tért vissza – elf könny, sebtisztításra való – nyújtotta át a fiolát

      -      A mi világunkban ez fájni szokott – néztem Jeffre – itt nem tudom, de készülj fel mindenre

A sebre löttyintettem egy kicsit, Jeff összeszorította az ajkait úgyhogy nem lehetett kellemes ez a könny dolog se. Átmostam a sebet, majd visszanyújtottam az elfnek az üvegcsét. Azon gondolkodtam mi a csuda az a nephilim, eddig valami angyal dolog voltam. De ráérek megkérdezni, lássuk a sebet. A többi beteg aki hallotta a beszélgetést minket nézett. Megfogtam a karja két oldalát, és minden erőmmel azon voltam hogy a seb belseje elkezdjen összeforrni. Nagyon lassan, de mintha sekélyebb lett volna a karmolás nyom. Egy ponton nem tudtam tovább gyógyítani, így azt bekötöztük, hogy ne tudjon szétnyílni. Akik látták megkérdezték nem segítenék-e nekik is, úgyhogy eszembe jutott valami

      -      Van még itt obszidiános? – ketten jelezték hogy azok – Akkor ti gyertek most előre, Valkyonnak szüksége van pár emberre a kristályteremben

      -      Rendben – mondták

      -      Jeff megvárnád őket?

      -      Persze – biccentett majd az egyikük helyére leült

      -      Lássuk mi van itt!

Volt egy újabb sebünk, kicsit kisebb, ahol ezzel a technikával jártam el. És volt egy kartörés. Ehhez Ewelein segítsége kellett, ő gyorsan helyre illesztette a csontot, én pedig igyekeztem pontosan és erősen összeforrásra bírni őket. Azért az ő kezét is bekötöztük, és szóltunk hogy azért tessék vigyázni vele, nem tudjuk mennyire sikerült megerősíteni a csontot.

A három fiatalember elment a kristályterembe leváltani Valkyt, aki aztán idejött. Én közben segítettem még a könnyebben sérülteken, majd bementünk Nevrához. Elég ramaty állapotban volt, egy pirosas lötyi csöpögött, infúzió szerű volt. Úgy sejtem vér lehet, mert ugye vámpírral állunk szemben.

      -      Mi baja?

      -      Nem tudjuk... – nézett rám Ewelein – gondoltuk hátha te tudsz valamit mondani

      -      Hmm.. – leültem mellé egy székre, és megfogtam az egyik kezét

Behunytam a szemem, de fogalmam sem volt mit tegyek. Ekkor a nyakláncom világítani kezdett, és egy hasonló fénycsík mint tegnap este átáramlott Nevra karjába. Hallottam az Orákulum hangját a gondolataimban „Leiftan tette, Ashkoret is eltette láb alól! Meg kell ölnötök!”

Nevra felébredt, pislogni kezdett és rám nézett, majd a többiekre. Ezarel a nyakába borult, a többiek pedig kérdőn néztek rám. Időközben Miiko is megérkezett, ami nekem eddig nem is tűnt fel. Megfordultam és gondoltam tájékoztatom a többieket a hallottakról

      -      „Leiftan tette, Ashkoret is eltette láb alól! Meg kell ölnötök!” Ezt üzente az Orákulum...

      -      Mi a csuda? – lepődött meg Miiko –Azonnal kihallgatjuk! Eza te maradsz Nevrával, többiek ti velem jöttök. Ewelein te is gyere!

      -      Megyünk – mondtuk és visszatértünk a kristályhoz ahol Leiftan a ketrecben himbálózott

      -      Szedjük le onnan! – utasított Miiko

      -      Máris! – mondtam és a ketrec nagyot puffant a földön

      -      És most hogyan tovább? – kérdezte Ewelein

      -      Hát elvileg megölte Ashkoret. Nem tudom hogy megy ez, de szerintem igazán erős lehet – néztem a többiekre

      -      Hmmph – sóhajtott Miiko – üljetek le – mindenki leült köré úgy hogy azért Leiftant is lássuk

      -      Baj van? – néztem rá

      -      Nem nagyobb mint eddig. Az történt hogy Keró és Ykhar kutatást végzett a fajoddal kapcsolatban, és rájöttek pontosan mi is vagy

      -      Nephilim vagy mi. Nem?

      -      Ezareltől hallottad ugye? – bólintottam hogy igen – És tudod mik azok?

      -      Nem igazán – egy meglepett sóhaj hangzott fel a ketrec felől, így mind odanéztünk

      -      Hát akkor most megtudod, és azt is hogy Leiftan miért reagált így... A nephilimek lebukott angyalok közvetlen, vagy közvetett leszármazottjai. Leiftan pedig hasonló hozzád, egy lorialet. Egy angyal szerű fajba tartozik, ami az egyik legerősebb eldaryában...

      -      Természetesen utánad... – morgott Leiftan rám nézve

      -      Hogy mi? – meredtem a többiekre

      -      Ez azt jelenti hogy eldarya legerősebb fajai közé tartozol. Ilyenek voltak a sárkányok, óriások, kentaurok, és még sok más élőlény – mondta Valky

      -      És velük mi lett? – kérdeztem

      -      A legtöbbjük kihalt... –mondta szomorúan Miiko

      -      Vagy kiirtották őket! – szólalt meg Leiftan a háttérből

      -      Mi van?! Kiirtották?

           ...