Másvilág - 8.rész

/Gyerekek lesz frissítve képpel valamikor, tehát tessék visszalesni :3
Kiegészült ^^/

         -*Bamm, bamm, bamm* – felemeltem a fejem

          -Mi, hol, miért? – pislogtam, és Valky mocorogni kezdett

          -*Bamm, bamm* – az ajtó felől jött a hang

          -Ki az?! – mordult fel Valkyon ingerülten, elég mérgesnek tűnt

Az illető válasz nélkül berontott az ajtón, és becsapta maga mögött. Eza állt velünk szemben, csapzottnak tűnt és meglepettnek

          -Kat, te hogy... mindegy Vakyon segítened kell!

          -Mi történt?! – ült fel az ágyon én pedig feltérdeltem

          -Fekete kutyák, nagyon sok, Nevra a gyengélkedőn, és...

          -Elég! – felkapott egy kardot és egy páncélt majd pizsamában indult kifelé a szobából

          -Megyek én is – néztem Ezára – és ez kijelentés volt – mondtam mielőtt megszólalhatott volna

          -Legyen, gyere a kristályterembe, lehet hasznos lehetsz

Megfogtam a kezét és villámsebességgel a kristályterembe száguldottunk. Mindenki ott volt, aki nem a kertben és a falakon kívül. A kristályhoz léptem és behunytam a szemem. Lássuk, vannak a kerten belül 10-en, kint pedig legalább 3-4x ennyien...

          -Oké, a legerősebb harcosoknak kell kimenniük, csapatokban, legalább 30-40 kutya van kint, a többiek velem jönnek – adtam ki az utasítást és meglepően sokan mozdultak rá

          -Én veled megyek! – mondta Eza és egy csomó üvegcsével indult felém – Valkyon te menj ki, de ne egyedül!

          -Miiko te szedd össze Leiftant, rátok is szükség lesz! – már indultam volna amikor mindenki furán nézett rám. Behunytam a szemem és végig pásztáztam a HQ területét, és nem hittem a szememnek

          -...

          -Akkor gyere velem te is! Indulás!

Eszeveszett tempóban a kertbe mentünk, a kis kristály a nyakamban világított én pedig a tudatom felével a területet pásztáztam, a másik felével a pavilonhoz siettem.

          -Itt megállunk, Miiko a lángjaid elég erősek hogy megöljenek egy ilyet?

          -Természetesen – bólintott idegesen

          -Akkor állj ide, kettő is jön abból az irányból! Eza neked mid van?

          -Savak, mindegyik elég arra hogy pár csepp a kutyák szeme közé és végük

          -Rendben, ti hárman! – mutattam három obszidiános srácra – álljatok ott falat, hozzátok is ketten jönnek, de elég nagyok!

          -És én? – nézett rám Eza

          -Nekem fogsz segíteni – mondtam és az összes fiolát egy mozdulattal megemeltem – hozzánk ha jól láttam 6-an jönnek, tudnom kell melyik üvegből hová kell önteni

          -Rendben!

          -Mindenki kész? – kérdeztem, és már láttuk is a farkasokat

Az úton egy óriási farkast pillantottunk meg, aki rózsaszínen világított

          -Ynnyl! – kiáltottam – őt ne bántsa senki!

Két ugrással az egyik felénk tartó állatnak ugrott és eltörte a nyakát, Miiko megsütötte a saját két kutyáját, bár az egyik még elérte őt, de nagy sebet nem okozott rajta. A három gárdatag is megúszta kisebb karmolásokkal, így 5 farkas mínuszban voltunk. Eza segítségével 3 fiola tartalma újabbakat terített le, de mintha egyre több lett volna, Ynnyl is elkapott további kettőt, és megvolt a 10 amit láttam.

          -Ezek többen lettek! – kiáltottam

          -Mi a fene? – nézett rám Miiko

          -Megnézem mi van... – behunytam a szemeim és körbenéztem – nagyjából újabb 10 tart felénk, kint már csak 20-an vannak, Leiftan pedig a kertben de nem tudom meghatározni pontosan hol...

          -Akkor hát, hajrá! – adta ki a parancsot Miiko, és mindenki támadott

Hamar legyőztük a farkasokat, és úgy tűnt nincs több. Úgy döntöttem kipróbálok valamit.

          -Miiko, feltehetek egy kényes kérdést?

          -Leiftan...?

          -Élve, vagy holtan?

          -Ahogy tudjuk, de élve hasznosabb...

          -Rendben, kitaláltam valamit várj – hozzáértem a karjához

          -Kitaláltam valamit

          -Mi ezt meg hogy?

          -Elmagyarázom majd, szóval kipróbálom tudok-e láthatatlan lenni. Valahogy elfogom, valami mágiával, ha nem jön össze, megölöm...

          -Öltél már?

          -Nem

          -És menni fog?

          -Remélem... – bólintott egyet

          -Megvan a terv! – jelentette ki Miiko – Katarina kezében vagyunk, mindenki azt teszi amit mond

          -Mind itt maradtok, üljetek le a kút köré, mintha súlyos sebeitek lennének. Eza te meg tegyél úgy mintha gyógyítanád őket. A többi az én dolgom

Mindenki elfoglalta a helyét, én pedig nagy energia árán, de beleolvadtam a sötétbe és elálltam az útból. Leiftan hamarosan a közelbe ért, 2 kutyával akiket Ynnyl a távolból elcsalt, még mielőtt felocsúdhatott volna, így védetlenül állt a pavilonnal szemben.

          -Nahát, nahát. Csak nem a nagy Miiko? – nevetett gúnyosan

          -Miért? – kérdezte a rókalány

          -Tudod te azt! Megöltétek a családom, ez a bosszú, kedves barátom

Lassan minden erőmet összeszedve gondolkodni kezdtem, egy mágia elvonó tárgyra lenne szükségem... Erősen koncentráltam, és elindult a lábamtól egy halvány kék csík a földön Leiftan lábai felé. Ő ebből hála az égnek mit sem vett észre, és lassan körbefonták lábait az indák, gyorsítanom kellett a tempón mert lassan észreveszi hogy száll el az ereje, és sajnos így is lett, lenézett, amikor már a combja felett jártak a kék nyalábok, úgyhogy kiléptem az árnyból, hogy minden erőmmel az övét próbáljam elszívni.

Sikerrel jártam, éreztem az energiát áramlani a testemben, de ez sötét és mágikus volt, nem tiszta mint amit a kristály adott, úgyhogy az indákkal gúzsba kötött Leiftannal elindultam a kristályterem felé. Intettem a többieknek akik követni kezdtek, és minél gyorsabban próbáltak a terembe juttatni. Látták hogy nehezen bírok a Leiftanban lakozó gonosszal, aki közben a tudatomba próbált bejutni, de már beléptünk az ajtón. Már csak pár lépés de alig álltam a lábamon. Miiko és Ezarel a karomnál fogva felkapott és a kristályhoz vitt. Ahogy hozzáértem Leiftan ereje megtört, és benne is a kristály tiszta energiája áramlott, amit üvöltözéssel nyugtázott. Szorosabbra fontam körülötte a kék erő nyalábokat nehogy kitörjön belőle, majd egy ugyanilyen kék anyagból álló ketrecet gyártottam amibe beletuszkoltam Leiftant a kapálózása ellenére is, majd rázártam az egész kalitkát. A csuklóját hátul kötöttem össze valamint a bokáira is csavartam belőle, és ezeket a rácshoz is erősítettem, nehogy elszökjön. Az egész kis cellát a kristály fölé emeltem és hozzáerősítettem hogy az energia átjárja az egészet, és a többit már az orákulumra hagytam, a küldetés első fele sikerrel zárult.

Ekkor megérkezett a kinti csapat is, néhányan véresek és sebesek voltak de halottunk nem volt. Eza a gyengélkedőre rohant hogy Nevrát ápolhassa, mi pedig mivel már hajnalodott csak ledőltünk a kristály mellé pihenni. Valkyon újabb sebbel tért vissza, a karján húzódott a vágás, de meg se kottyant neki, és később Ynnyl is visszasomfordált, bár az egyik lába picit mintha fájt volna. Összkucorodott kettőnk közé és álomba merült. Jól indult a nap...