Éjszaka közepén ébredtem, bár inkább a reggelhez lehetett közelebb, mert későn feküdtünk le. Valaki hangosan nyögött, vagy inkább hörgött, majd elkezdett üvölteni
- Még! Még! Ne hagyd abba!
Megböködtem Valkyt hogy felkeljen
- Hallom, hallom – nyöszörögte – ez Eza hangja?
- Nem tudom, nézzük meg
- Ehj, na jó csak a te kedvedért – tápászkodott fel és indult az ajtó felé.
- Várj meg, én nem tudok ilyen csendesen menni, mint te – be se fejeztem a mondatot mire felkapott a vállára és lassan csendben indult a szoba felé.
- Nevraaaaa! Aaaaah! – hallottuk Eza hangját, és egymásra néztünk
- Mi a .... – suttogtam Valkynak
- Ezek.... – nézett rám vissza, majd leguggolt a kulcslyukhoz és benézett – azta ku.... – kapta szája elé a kezét
- Mutasd – néztem be én is – huuu – suttogtam – nem rosszak
- Mi van? – nézett rám Valky
- Hát nem? – vigyorogtam – Na menjünk vissza ne zavarjuk őket
- Mi az, hogy nem rosszak? – mondta és elindultunk vissza a szobába
- Csak nem féltékeny itt valaki? – hajoltam le
- Nem! – jelentette ki miközben belépett az ajtón
- Szeretlek te – ugrottam le a válláról
- Mi volt jó bennük? – nézett rám furán
- Jól néztek ki együtt
- Ennyi?
- Igen, miért mi lenne?
- Nem tudom – sütötte le a szemét
- Nem jön be egyikük se ha erre gondoltál – néztem rá
- Bocsánat – ölelt meg
- Ácsi, most mi bocsánat?
- Hát hogy féltékeny lettem...
- De az nem baj, az azt jelenti, hogy szeretsz, és én is téged.
- Biztos?
- Persze, akarsz beszélgetni róla?
- Igen – mosolygott majd felkapott és az ágyra feküdtünk
- Na szóval – feküdtem a hasára – ha féltékeny vagy az nem baj, csak ha hülyeségeket csinálsz miatta, mint például ellenőrzöd a partnered, nem engeded sehova, ilyenek.
- Értem, akkor nem volt baj?
- Nem, dehogy – pusziltam meg – tuti én is leszek féltékeny ha valami jó lány megnéz
- Tényleg?
- Persze, jól nézel ki, kedves és aranyos vagy, szeretetteljes, megbízható...
- Azta – szólt közbe – ez meglepő
- Jajj te – nevettem és megcsókoltam – olyan hülye vagy
- Nem is igaz – átfordított maga elé és újra megcsókolt – nagyon is okos vagyok – nézett rám kaján vigyorral
- Borzalom vagy – majd visszahúztam magamhoz
Túl jó és túlságosan akarom őt, főleg a látottak után, de nem tehetek semmit. Eszembe jutott Tray, aki egyáltalán nem hasonlít Valkyra, és hogy ez alatt a pár nap alatt mennyivel boldogabb vagyok itt, mint vele. Nem is hiányzik egyáltalán, viszont neki el kell felejtenie, Valky elmesélte, kapok majd egy löttyöt ami miatt elfelejt mindenki. Azért mondta, hogy ha akarom el tudjam kerülni. És el szeretném... Nem akarom, hogy elfelejtsenek, hátha visszatérhetek, hátha újra otthon lehetek. Nem fogom meginni. Lassan újra elaludtunk, többet nem hallottuk se Ezát se Nevrát, de ki tudja mi történt még éjjel.
Reggel Valky szuszogására keltem, nyomtam az arcára egy puszit amire kinyitotta az egyik szemét és rám mosolygott.
- Jó reggelt – kócoltam össze a haját
- Neked is – morogta álmosan – amúgy ebéd idő van, nem vagy éhes?
- Most hogy mondod de, de honnan tudod mennyi az idő?
- Már érzésből megmondom – majd megfordult – na, keljünk fel!
- Hajrá – mondtam, és ahogy sejtettem meg se mozdult
- Na jó – visszafordult és átölelt inkább – annyira mégse vagyok éhes
- Jajj te, egy ilyen izmos pasinak sokat kell ennie úgyhogy gyerünk – próbáltam meg arrébb tenni – és nekem is hogy elbírjalak – nyöszörögtem
- Na jó menjünk – mondta és ahogy felkelt a vállára kapott és elindult a fürdőbe
- Megint ezt játsszuk? – kérdeztem
- Úgy tűnik – vigyorgott
- Hát jó de most nem szállok le
- Mi? – hökkent meg
- Nem szállok le
- Miért? – fordult felém
- Mert úgy döntöttem hogy jó ez így nekem
- Hát... Te tudod – mondta és nyelt egyet
Beértünk a fürdőbe ahol megtorpant. Láttam rajta hogy nem áll készen még erre úgyhogy leugrottam a válláról és megcsókoltam.
- Kimegyek ha szeretnéd
- Nem kell, maradhatsz, vissza is jöhetsz a...
- Nem Valky, ráérünk – öleltem át – majd ha felkészültél rá – gyors csókot kapott, majd mondtam neki hogy átmegyek ruháért.
Mire visszaértem már kész volt, és kicsit megszeppenten állt a szoba közepén.
- Gyors voltál
- Igen, nem akartam sokáig zuhanyozni, neked is kell még és éhes is vagy – hadarta
- Hahó – léptem közelebb – nyugi – megfogtam a kezeit – Valky, ráérsz még, jó?
- De te... – kezdte
- Az most nem fontos – mosolyogtam rá
- De mindig te vagy a fontos – megcsókoltam, iszonytatóan aranyos, annyira szeretem
- Szeretlek – meglepett volt, de nyugodtabbnak látszott – figyelj este meglátjuk hogy alakulnak a dolgok jó?
- Rendben – boldog mosoly terült el az arcán
- De csak akkor ha te is úgy érzed
- Persze – megölelt és felkapott
- Na sietek én is – mondtam és 2 perc alatt elkészültem.
Elmentünk az étkezőbe meglesni mi az ebéd. Nevra és Eza egy asztalnál ültek, mindketten érdekes fejét vágtak, Eza boldog és fáradt volt, kicsit érdekesen ült, Nevra pedig zavarodott és próbált minél kevesebbet az elfre nézni. Valkyval kuncogni kezdtünk, pontosan tudtuk miért olyan furák. Beálltunk a sorba hogy tudjunk választani, igazából semmiről se tudtam hogy mi az így találomra böktem pár jól kinéző dologra és kértem egy szép rózsaszín italból és leültünk egy szabad asztalhoz.
Miiko bejött az ebédlőbe, hogy tartson egy eligazítást
- Kedves mindenki! A gárdavezetőknek fontos dolga lesz, a többiek pihennek. Katarina edzeni fog Valkyonnal, utána Ezarel segítségével kutatnak a képességei után. Holnap pedig küldetésre megy. Holnaptól mindenki más is újra munkába áll és végzi a dolgát!
- Azta edzünk? – néztem Valkyra
- Mmhmm – bólogatott teli szájjal
- Aztaaa tök jó, itt tuti más mint otthon, kíváncsi vagyok – örvendeztem
- Majd megtudod – mosolygott – a legjobbtól fogsz tanulni – kacsintott rám.
Egy órával később a cseresznyefa előtt álltunk, én egy óriási karddal a kezemben, és néztem Valkyt, aki egy bábut kaszabolt. Nekem már a súlyával is problémám volt, nem hogy eltaláljak valamit, úgyhogy csak néztem ahogy ő csinálja.
- Na idáig kéne eljutni – nézett rám komolyan
- Az nagyon jó – mondtam – de nem bírom el – próbáltam megemelni az óriási kardot
- Majd megedzzünk, nyugalom – beállt velem szembe, és intett hogy tegyem arrébb – üss meg
- Mi? Miért?
- Megnézem milyen erős vagy – beállt kicsit oldalasan, én pedig beleboxoltam a karjába – sssz...
- Na? – néztem rá kérdően
- Egész ügyes – dörzsölgette az ütés helyét – próbáld meg újra azt a kardot, csak ne engem célozz
Érdekesen néztem mivel ha eddig nem ment most se fogom tudni megemelni, de azért megpróbáltam. Meglepetésemre minden erőfeszítés nélkül sikerült megemelnem, és ettől felbátorodva nekiestem a bábunak. Olyan mozdulatokat hajtottam végre amiket még csak soha nem is láttam, és egyszer csak a baba ketté esett. Úgyhogy itt megálltam és megvakartam a tarkóm. Valkyra néztem aki nagyra nyitott szemekkel állt.
- Ajajj...
- Mi az? – néztem rémülten
- Kezd előjönni valami, elmegyek Ezarelért meg ne mozdulj
- Csak nem rólam van szó? – érkezett meg az emlegetett szamár
- De... Nézd meg ezt – mutatott a bábura Valky
- Nagyon szépen elvágtad, de ezzel mit kezdjek?
- Nem én voltam, hanem ő – mutatott rám én pedig továbbra is a kardot szorongattam
- Ő?! – nézett rám – az lehetetlen, el se bírja azt a kardot
- Nem? – kérdeztem és magam elé emeltem
A fiúk összenéztek, és valamit megbeszéltek anélkül hogy hallhattam volna mert elfordultak
- Most mi van? – semmit se értettem az egészből
- Hahó!! – még mindig nem figyeltek rám, kezdett elegem lenni a dologból
Nagyon mérges lettem rájuk hogy nem hajlandóak semmit mondani, minden idegszálam arra gondolt hogy jöjjenek már ide és beszéljenek hozzám, mire mintha valami felém húzta vagy tolta volna őket közeledni kezdtek, majd megpördültek a levegőben és visszapottyantak a földre.
- Azta – néztem rájuk, és ők is hasonlóan meglepetten néztek rám
- Ez te voltál? – kérdezték egyszerre
- Azt hiszem – pislogtam
- Beszélnünk kell Miikoval ... – motyogta Ezarel
- Mindenképpen – válaszolta Valky, de nem vették le rólam a szemüket.
Eza szemében inkább félelemmel teljes izgalom párosult, míg az óriás inkább csodálattal teli szemekkel nézett. Kezdtem rájönni, hogy ez valami képesség lehet, úgyhogy gondoltam kipróbálok valamit. Rájuk vigyorogtam, és nagyon erősen arra gondoltam, hogy felemelkedek a föld fölé, ami elég hatásosnak bizonyult, mivel a lábam elemelkedett a talajtól. Kicsit próbálgattam miket tudok de mivel féltem, hogy leesek így a föld közelében maradtam. A két fiú elég ijedten nézett, Ezarel tőlem félt, Valky pedig engem féltett. Végül odarepültem hozzájuk
- Így pont akkora vagyok, mint te – vigyorogtam rá
- Kisördög ha bajod esik... – kezdte
- Szerintem előbb esik neked bajod – vágott közbe Eza
- Nyugalom nem akarom bántani. Ahogy téged se – tettem hozzá
- Jelentenem kell Miikonak, úgyhogy most megyek – sarkon fordult és elment
- Azta – nézett rám Valky
- Ez nekem nagyon tetszik – boldog voltam, hogy végre különleges vagyok
- Nagyon ügyes vagy, de sokat kell gyakorolnod hogy használni tudd az erődet
- Fárasztó is – mondtam majd visszaléptem a földre – akkor – tettem fel a kérdést – bukott angyal vagyok?
- Valószínűleg – ölelt át Valkyon
- Ez ijesztő picit
- Tudom Pici, de majd hozzászoksz. Megkeressük Ezát ha már lenyugodott és megkérdezzük mikre leszel még képes.
- Ez jól hangzik! – feleltem
- Na gyere menjünk mi is Miikohoz
Bementünk a kristályterembe hogy megmutassuk miket tudok. Ezarel őrülten magyarázott valamit és kalimpált amikor beléptünk. Ahogy meglátott minket elhallgatott, és besasszézott Miiko háta mögé, ő pedig kíváncsian nézett rám
- Sziasztok! – köszönt – Ezarel már mesélt egyet s mást, de szeretnék mindent a saját szememmel látni
- Egész ügyesen használt mindent – szólalt meg Valky mellettem – először is szétcsapott egy edzőbábut, azt pótolni kell majd
- Majd repkedett és Ezarel frászt kapott, tudom, tudom. De mostmár látni akarom – jelentette ki és felém fordult.
Nyeltem egyet, majd Valkyra néztem aki bátorítóan nézett vissza. Újra elemelkedtem a talajtól, ami most sokkal kevesebb energiámba került, valószínűnek tartottam hogy a kristály miatt. Közelebb lebegtem hozzá, kezdtem otthonosabban mozogni a levegőben, úgyhogy gondoltam megérintem a kristályt, hisz abból származik az erőm. Ahogy hozzáértem felizzott, éreztem ahogy átjár az energia, a hajam ismét zöldebb lett egy kicsivel, éreztem hogy a látásom, hallásom és szaglásom kiélesedik, csodás volt. A kristály egyre fényesebb lett, páran be is néztek a terembe hogy mi történik, láttam Nevrát, Ykhart, Kerót, Aleaja és Karenn egyszerre toppant be, és pár ismeretlen gárdatag is ott volt a háttérben. A következő pillanatban a kristályból kilépett az orákulum, ami annyira meglepett hogy leestem és kis híja volt hogy nem Valkyon karjaiban végeztem. Erősen megkapaszkodtam benne, éreztem az izmain hogy feszült. Óvatosan letett a földre de végig mögöttem állt. Az orákulum letört egy darabot a kristályból, kitépett egy tollat a szárnyából, valamilyen mágiával megnyújtotta és összesodorta majd felfűzte rá a kristályt és odalépett hozzám. A nyakamba akasztotta a nyakláncot, és újra éreztem az energiát áramlani a testemben. Az orákulum megfogta a két kezem, és hallottam a gondolatait, egy küldetést bízott rám, egy nagyon bonyolult feladatot de minden utasítását lépésenként fogja tudtomra adni a medálon keresztül. Elengedte a kezeim, majd Valkyonra nézett. Egy üvegcsét vett elő valahonnan amibe belemorzsolt egy keveset a nagy kristályból, valamint egy pici tollát is beletette. Az ő kezét is megfogta, majd Valky ránézett és bólintott, mire az orákulum lassan hátrálva beleolvadt a kristályba.
Csend honolt a társaságon, úgyhogy Miikora néztem
- Mindenki kifelé! – rivallt rá a bámészkodókra – Mi volt ez? – kérdezte amikor csak a 3 gárdavezető maradt ott velem
- Adott a kristályból, hogy mindig maximum teljesítményt tudjak nyújtani a képességeim használata közben
- Nekem pedig hogy segíteni tudjak vele bárkin ha szükséges, meg természetesen az én erőm is megnöveli – tette hozzá Valky
- Egyre jobban félek – szólalt meg Eza
- Nem kell félned – üzentem neki gondolatban, egy hirtelen vezérelt ötlet volt, de működött, láttam az arcán – segítek Nevrával, ha segítesz a képességeimmel
- Mi?? – gondolta, mire rákacsintottam
- Mindent tudok – üzentem neki – ne aggódj, titokban tartom
- Valamiről lemaradtam... – mondta bosszúsan Nevra – mióta tudsz repülni?
- Most délután óta – néztem fel rá
- Na jó – kezdte Miiko – mindenki menjen enni, nekem beszélnem kell Keróval erről, lehet Ykhar is kelleni fog. Jamon! Kerítsd elő őket! Ti pedig sipirc enni!
Amilyen gyorsan tudtunk az ebédlőbe siettünk és leültünk vacsorázni. Egy asztalhoz ültünk mind a négyen, én Ezával szemben foglaltam helyet, és rákacsintottam. Amikor Nevra hozzá beszélt, és ránézett egy kevés hormon löketet szabadítottam fel benne, ami épp elég volt ahhoz hogy meglepődjön, Eza pedig egy gyors vigyort eresztett meg felé. Látszott hogy megzavarodott, Valky pedig bokán rúgott az asztal alatt, és hallottam
- Mit csinálsz kisördög?
- Segítek kicsit Ezának. Hogy kerülsz a fejembe?
- A nyaklánc miatt én is – ő is felfűzte az üvegcsét egy zsinórra hogy ne veszítse el
- Óh ez tök jó!
- Ugye nem akarod kényszeríteni Nevrát...?
- Nem, csak egy pici hormonlöketet kapott amikor Ezára nézett. Nem nagy ügy de hamarosan nélkülem is így lesz
- Na mi van fiúk? – fordultam a két sráchoz a bal oldalamon – Nevra kicsit mintha elpirultál volna
- ... – vörösebb lett a feje, mire még egy kis endorfint löktem, úgyhogy gyorsan beletemetkezett a kajájába
- Nevra egy főzetben segítened kell majd – szólalt meg Ezarel, és ahogy éreztem már nélkülem is beindult a láncreakció Nevrában – kell majd pár csepp – ismét ugrott a hormon szint, megy ez nélkülem is, gondoltam úgy, hogy Valky is hallhassa – véred. Vacsora után ráérsz?
- Hmm... Persze, hogyne – makogta, Eza pedig rám kacsintott és nagyon boldognak tűnt
- Szerintem mi megyünk is – álltam fel, mert mindketten végeztünk az étellel – aztán óvatosan Nevra, nehogy elvérezz – veregettem meg a vállát
- Jó éjt srácok – intett Valky majd még a pulthoz ment egy korsó sörért amit jóízűen legurított
- Sziasztok! – köszönt el Eza
Kiléptünk az étkezőből, és egymásba karolva sétáltunk el a szobáig. A sajátomat már nem is fogom használni ha így folytatom. Át kéne vinni a cuccaim akkor, meg Ynnyl cuccait is, és... – Puff! - mentem neki az ajtónak.
- Jól vagy?
- Persze csak gondolkodtam. Át kéne hozni a cuccaim hozzád.
- Na mi van? Beköltözöl? – vigyorgott boldogan
- Talán ellenvetésed van? – pajkosan mosolyogtam rá
- Dehogy – kapott fel és benyitott az immáron közös szobánkba – szerinted mit csinál az a két csirkefogó?
- Nem tudom. De megpróbálhatom megkeresni őket valahogy
- Próbáld meg – nézett bíztatóan
- Hát jó
Behunytam a szemem és elkezdtem pásztázni a terepet. Megtaláltam Eza auráját, és megpróbáltam beleférkőzni hogy lássam mi történik. Valószínűleg rájött hogy ez a tervem így pár pillanatnyi betekintést nyertem, Nevra fejét láttam közelről, úgyhogy inkább visszatértem magamhoz.
- Eza szobájában smárolnak – jelentettem ki
- Remek – nevetett – érted a dolgod.
- Tetszik ez a sok új dolog – mondtam és átöleltem – fürdeni kéne, ki kezdi?
- Hát – nézett rám lesütött szemekkel – én szeretnék közösen veled
- Biztos vagy benne kedvesem?
- Teljes mértékben – a homlokát az enyémnek támasztotta és megcsókolt. Éreztem a szenvedélyt és tudtam, készen áll.
- Akkor gyere – vezettem magammal a fürdőbe
Levettem a ruháit, és hagytam hogy ő pedig lassan kihámozzon az enyémekből. Lassan de meglepő magabiztossággal látott neki. Amikor mindketten fehérneműben voltunk rámnézett, és megölelt, lassan kapcsolta ki a melltartóm, és dobta arrébb amikor végzett. Végig simítottam a hátán, és elértem az utolsó ruhadarabot ami elfedte előlem, és lassan lehúztam róla. A fejét a nyakamba hajtotta és mély levegőt vett, ő is levette rólam az utolsó darabot, majd gyengéden végigsimított az egész testemen. Új volt neki ez az egész, de úgy éreztem élvezi. Eltávolodtam tőle, és behúztam magammal a zuhanyzóba. Magunkra eresztettem a forró vizet, és átöleltem izmos testét amit egy mély sóhajjal nyugtázott. Szappant vettem a kezembe, és a mellkasát kezdtem dörzsölni vele, ami meglepte, de nem tiltakozott, jólesően morgott egyet, majd áttértem a hasára, oldalára. A hátát is jól átmostam, izmos fenekét is, viszont úgy gondoltam ennyi elég volt elsőkörben, így átnyújtottam neki a szappant. Hátulról átöleltem és még egyszer végigsimítottam az kockáin mielőtt megkerültem hogy sorra kerülhessen a szappanozással. Meglepett mekkora méretekkel rendelkezik, és bármennyire csábító volt most nem szabadott. Lassan és gyengéden nyúlt felém a szappannal, lassan húzta végig a testemen, közelebb lépett hogy megcsókolhasson, és közben a hátamat kente be, neki egyszerű, ő óriási.
- Jó volt? – kérdeztem
- Nagyon – nézett rám szerelmesen – annyira szeretlek
- Én is szeretlek – néztem rá vissza vágyakozóan – nem akarsz felső nélkül aludni?
- Ha szeretnéd – félmosolyra húzta a száját, és levetkőzött – így jobb?
- Sokkal – válaszoltam – aludnunk kéne holnap Miiko biztos beszélni akar majd
- Igazad van – dőlt bele az ágyba – gyere ide
Nem kellett kétszer mondani, Ynnyl tányérját teletettem kajával, megsimogattam, majd bebújtam a kedvesem mellé az ágyba. Szinte azonnal álomba merültünk, mit sem sejtve arról hogy az éjjelünk nem lesz túl nyugodt.
2 megjegyzés:
Azta! :O Nagyon jó lett! :D
Már alig várom a folytatást! :D
Hű, már várom a folytatást, eddig szuper a történet! <3 Fel is iratkoztam a rendszeres olvasók közé.
Megjegyzés küldése