Másvilág - 11.rész

/Valkyon/

Reggel ahogy megébredtem  a kristályterembe indultam, mert beszélnem kell Miikoval a kapunyitásról. Az ördögfiókám még édesdeden aludt összegömbölyödve, így visszatakartam és elindultam. Miikoval a folyosón futottam össze

    -      Pont téged kereslek! – mondtuk egyszerre

    -      Mondd csak – mosolyogtam rá

    -      A kapuról lenne szó...

    -      Én is pont emiatt jöttem

    -      ... – elhallgatott – nem akarsz reggelizni egyet?

    -      Most hogy mondod, de – így leültünk hogy egy kiadós reggeli mellett beszéljük meg a dolgokat

    -      Szóval arra jutottam este, hogy először is írtam a fenghuangoknak Leiftan ügyében, másrészről pedig rájöttem hogy Katarina nagy segítség lehet a kapu kinyitásában. Viszont akkor át fog menni. És emlékeznek majd rá és félek hogy ott akarna maradni

    -      Viszont ha elfelejtik nem lehet a segítségünkre ott. Képzeld ha a barátai segítenek élelmet hozni, mennyi mindent tudnánk összeszedni!

    -      Igaz... Nem tudom mi legyen. Te mit szerettél volna?

    -      Kat megkért hogy kérdezzem meg mit szólnál ha velünk jönne

    -      Átgondolom, de nem tilthatom meg neki – nézett rám gondterhelten

    -      Megértem. Én is aggódnék a helyedben

    -      Eeeek, eeeek! – robbant be Chiino az ajtón – Eeeek!

    -      Nocsak Chiino mit hoztál nekem? Csak nem a fenghuangok válasza?

    -      Eeek – válaszolt az alcopafel

    -      Valkyon most mennem kell, fontos ügyekben kell eljárnom... Te menj vissza és beszélj Katarinával a dolgokról

    -      Megyek is – fejeztem be a reggelim

Visszamentem a szobámhoz ahonnan fura zajokat hallottam, úgyhogy gyorsan kinyitottam az ajtót. Amit akkor láttam egyszerre volt ijesztő és roppant komikus. A kis angyal a szoba közepén lebegett kibontott szárnyakkal, látszólag aludt, és körülötte mindenféle tárgyak repkedtek. Pont amikor beléptem volna elrepült a fejem mellett egy cipő, ki a folyosóra. Gyorsan felkaptam és bezártam az ajtót, mielőtt még valamit kirepít rajta. A következő pillanatban egy nadrág repült a fejemre, viszont nem tudtam mit kéne tennem. Elrohantam gyorsan Keróhoz hátha ő tud valamit tenni, vissza úton Ezarelbe is belebotlottunk és együtt léptünk be a szobába. A kilincsről egy melltartó esett le, Kat pedig elég ledér öltözetben ült a szekrény előtt, és még mindig aludt.

    -      Ha nem a szekrény előtt ülne, és nem lenne a ruhákon kívül más tárgy is szétdobálva azt mondanám csak fel akarsz vágni az éjszakáddal – kacsintott Ezarel. Éreztem hogy elvörösödök

    -      Nem tennék ilyet... Az előbb pedig ott lebegett, azt hiszem ennél is kevesebb ruhában – éreztem hogy még vörösebb vagyok, de ahogy láttam Keró is – És fogalmam sincs mi történt. Eltalált egy cipővel...

    -      Megnyerted a főnyereményt – nevetett az elf – álmában dobál cipőkkel

    -      Itt meg mi folyik? – lépett mögénk Miiko – Valkyon ezt ti csináltátok?

    -      Igen, vagyis nem... Szóval megdobott egy cipővel... – makogtam

    -      Valaki magyarázza el! – utasította, Eza pedig már fetrengett a röhögéstől

    -      Az történt – ült fel – hogy Valkyon barátnője álmában lebeg és dobálózik – folytatta a nevetést

    -      Igaz ez? – nézett Miiko

    -      Igen... Reggeli után amikor kinyitottam az ajtómat hozzám repült egy cipő, majd egy nadrág. Akkor szedtem össze őket hátha tudnak valamit tenni. Addigra oda leült, és felöltözött

    -      Nem volt rajta ruha?!

    -      Nem igazán... – vörösödtem el ha lehet mégjobban – de amikor elmentem hozzád még volt, esküszöm!

    -      .... Hmm... Valószínűleg Leiftan varázsa működik benne. Igaz hogy az Orákulum megtisztította, de az erejéből nem vesztett. Vigyázni kéne rá nehogy baja essen. És igyekeznie kéne tanulni használni ezt a sok erőt

Ahogy ezt kimondta újra felemelkedett, és háttal a padló fele, kitárt szárnyakkal pörögni kezdett. Mindannyian csak néztük, majd Miiko úgy döntött elmegy a börtönbe megkérdezni Leiftant mit tud a dologról. Nem várt tőle sokat de hátha...

Időközben Nevra is megérkezett, Ezarel szobájából lépett ki álmosan, egy „Mit csinál a csajod?” keretében. Mire mindannyian már csak nevetni tudtunk, majd körbenézett a szobában ami úgy nézett ki mintha bomba robbant volna benne és kijelentette hogy remek éjszakánk lehetett, de miért álldogál itt mindenki. Ezarel vállalta hogy elmagyarázza neki a történteket, Keró pedig a könyvtárba indult hogy Ykhar segítségével kutassanak egy keveset. Én közelebb mentem a lebegő angyalhoz, és ölbe vettem. Letettem az ágyra és gyengéden felébresztettem, lassan felült és körbenézett

    -      Mi...

    -      Nem – mosolyogtam és megsimítottam a vállát

    -      Akkor? – nézett értetlenül

    -      Te voltál. Álmodban – nevettem

    -      Mi? Én? – nevetett ő is – Mit csináltam?

    -      Meztelenül lebegtél, hozzám vágtál egy cipőt és egy nadrágot, majd leültél a szekrény elé. Utána nekiálltál forogni a levegőben én meg úgy döntöttem leszedlek.

    -      Azta – kacagott egyre jobban

    -      És mindenki azt hitte hogy egy jó éjszakánk volt

    -      Jó is volt – válaszolta

Igaz is, nagyon sokáig voltunk kint, jól esett a hűvös levegő, és a beszélgetés. Nagyon elveszettnek érzi itt magát amit nem csodálok. Az se lepne meg a kapun kívül maradna és nélküle kéne visszajönnöm. Már ha visszajönnék nélküle... Ezen még nem szabad gondolkodni, messze van még

    -      Beszéltem Miikoval

    -      Igen?

    -      Nem látja akadályát hogy velünk gyere

    -      Ez komoly? – pattant fel

    -      Igen – fogtam meg a kezeit

    -      Isteni vagy! – kiáltotta és a nyakamba borult

    -      Te meg ördögi – nevettem. Felálltam és megöleltem ahogy a nyakamban lógott – megdobálni cipővel, ejnye...

    -      Tuti rossz voltál – kacagott

    -      Én? Soha – tiltakoztam és megpörgettem a levegőben

    -      Dehogynem, tuti az voltál!

    -      Á-á, itt csak egy rosszaság van, aki romba döntötte a szobát

    -      Hé – ült le az ágyra nevetve – nem direkt volt

    -      Na jó, segíts rendet tenni!

Amíg mi pakoltunk Nevra tájékozódott a történtekről én pedig elmeséltem hogy Eza szobájából jött ki reggel. Kat ezen derült egyet, majd folytattam a beszámolót, hogy Keróék kutatnak, Miiko pedig Leiftannal tárgyal, majd elmentünk reggelizni. Találkoztunk a többiekkel, a vámpír még mindig félig aludt

    -      És nekünk volt jó éjjelünk? – löktem oldalba

    -      Fogd be...! – pirult el

    -      Csak nem gondolod hogy egy nephilim elől titokban vannak az éjszakai tetteid? – szállt be Kat is

    -      Micsoda? Te... – kezdte Eza

    -      Csak egyszer – nevetett – nem tudtuk elképzelni ki kiabál

    -      ... – néztek össze a fiúk

    -      Nem láttunk sokat – nyugtattam őket

    -      Csak épp eleget – kuncogott tovább a kisördög

    -      ... – a két srác feje egyre vörösebb volt, mi pedig elkezdtünk nevetni

    -      Hát itt meg mi folyik ismét? – ült le közénk Miiko

    -      Semmi, semmi – nevettem – megtudtál valamit?

    -      Semmi érdekeset. Nyugtató teák, és sok gyakorlás

    -      Sejtettük...

    -      Fiúk veletek mostanában mi van? – fordult a paprika pároshoz

    -      M-mi? – néztek rá

    -      Én is ezt kérdezem

    -      S-semmi különös... – Miiko összehúzott szemmel mustrálta őket, majd elment a dolgára, belőlünk pedig kirobbant a nevetés

    -      Ez nem vicces... Inkább kínos – sziszegte Nevra

    -      Dehogynem – kacagott, úgy hogy a két szárnya is rázkódott bele

    -      Kihúzzam egy tollad? – kardoskodott a vámpír

    -      Azt próbáld meg! – pattant fel és védekezően hátra tette kezeit

    -      Na gyere! – elkezdtek körbe körbe menni az asztal körül, mi pedig most Ezával estünk le majdnem a székről úgy nevettünk

    -      Nyugalom gyerekek – léptem közbe – nekünk edzeni kéne egy kicsit, Nevra, neked meg biztos van mit kipihenned – kacsintottam rá, és Eza se tudta megállni nevetés nélkül

    -      Chh... – sziszegett Nevra, és elvonult maga után húzva az elfet

Mi kimentünk a cseresznyefához pár bábúval és mágikus lötyivel, meg persze teával, hogy megnézzük mi hogy hat az erejére. Kicsit tanítottam a kardforgatásra és az íjászkodásra is, de főleg a különböző varázsokat próbálgattuk. Párszor fenn akadt a fán, vagy kihullott egy marék tolla, de ebéd idő környékére már tudta használni a szárnyait, és el is tudta tüntetni őket. Ebéd előtt elmentünk tusolni, hogy tisztán érkezzünk, és úgy éreztem Miiko beszélni akar majd a társasághoz, úgyhogy igyekeztünk pontosan érkezni az ebédlőbe