Másvilág - 6.rész

/Nevra/
- Most nézd meg... 
- Mi van? – Eza kicsit részeg volt már
- Nézz oda – fordítottam el, és mutattam Valkyonra és Katarinára.
- Ahaaaa
- Az a kis szende szűz elvette a jelöltemet!
- Úgyis csak... meghúzni akartad. Nem? – egybefolytak a szavai
- Nem tudom, lehet hogy őt tovább tartottam volna
- Hát ezt.. buktad barátom – mondta, és nagy lendülettel a vállamra tette a kezét
- De most őszintén kezd elfogyni a valamire való nőnemű lény. Erre jön egy szépség és rögtön Valkyon karjaiba ugrik...
- Akkor térj vissza olyanokhoz akikkel már voltál – egy fokkal mintha tisztább lenne a hangja
- Abban mi a muri? Nekem ő kell! – nem hiszem el, Valkyonnak is pont ő kellett!
- Engem is elhagyott – mondta és nagyon szomorú fejet vágott. Megint Eweleinre gondol – de már nem bánt.... mert találtam... – elkezdett csuklani, és majdnem összeesett, úgyhogy leültünk a szökőkút tövébe. 
- Mit kezdtél el mondani? – talált valakit? Ezának van valakije?!
- Hogy valakibe bele... szerettem – még mindig csuklott de már jobban volt
- Kibe? – ilyen nincs, nekem semmi sem jön össze de ennek az agyatlan elfnek bezzeg...
- Nem akar... om elmondani – hulla részeg, vissza kéne vinni a szobájába
- Gyere Eza, részeg vagy, pihenned kell! – felrángattam és lassan elindultam vele befelé. Utolsó pillantást vetettem a 'szerelmes párra' akik már csak ölelkezve táncoltak. Valkyont megölöm...
- Én szereteeeeeem!! – kezdett el üvölteni mellettem mire visszazökkentem a valóságba. 
- Eza csitt, gyere inkább – borzalmas részegen, nem bírja a piát mégis iszik
- Szeretem őőőőt – folytatta – de ő nem szeret engeeeeeem!
- Jajj Eza újabb viszonzatlan szerelem? – már majdnem az ajtajánál voltunk.
- Szerintem igeeeeeen – majdnem zokogni kezdett – de nem tudom 
- Majd együtt kitaláljuk, gyere be! – beléptem a szobájába ami egyszerű volt, világos falak, kevés bútor. A fal mellett egy egész nagy ágy, minek neki ekkora? Arra kezdtem húzni.
- Nevraaaa – üvöltötte majd nekem esett és eldőltünk az ágyra, még jó hogy puhára estem. Eza feje pedig bűzlött az alkoholtól. – Én szeretleeeeeeek!
- Mi van?! – rosszul hallok? Mi baja van ennek az elfnek? Ma mindenki megkattant? 
De mire a gondolatmenetem végére értem volna Eza nemes egyszerűséggel lesmárolt. Fel se fogtam mi történik, vagy hogy mi ütött ebbe a részeg elfbe, de amikor feleszméltem az első sokkból eltoltam magamtól.
- Ezarel!! Mit csinálsz?!
- Akarlak! 

/Katarina/
Ezarel kiáltására figyeltünk fel, részegnek tűnt. Későre járt már az idő, úgy döntöttünk le kéne feküdni, vagy legalábbis visszamenni a szobába beszélgetni. 
- Kinél aludjunk?
- Miért kérdezed?
- Mert neked nagyobb az ágyad, a szobád, meg úgy minden – vágtam rá gyorsan
- Hát jó akkor legyünk ott – mosolygott – szeretnél zuhanyozni? Mert akkor átmegyek a ruháidért. Jut eszembe, annyira szép vagy ebben a ruhában hogy amikor érted jöttem még megdicsérni is elfelejtettelek... – nézett rám bocsánatkérően, és elpirulva.
- Jajj te – nyomtam egy puszit az arcára – nem kellenek a cuccaim majd lopok tőled
- Sejtettem – nevetett fel
- Ezarel!! – hallottuk az üvöltést Eza szobájából. Egymásra néztünk.
- Hagyjuk figyelmen kívül – mondta Valky és tovább sétáltunk. 
- Ez a kettő nagyon idióta ha együtt vannak
- Főleg ha Eza részeg...
- Haha, nem bírja a piát?
- Nem igazán, na gyere – értünk a folyosó végén lévő szobához.
- Mit csináljunk? – léptem be az ajtón

- Hogy érted? – nézett rám furán, és elfordította a kulcsot a zárban
- Nem vagyok olyan fáradt. Kaphatok egy törölközőt?
- Persze – nyújtott felém egyet. – Ruhát mit kérsz?
- Van valami póló szerű, kicsit lazább felsőd?
- Keresek amíg fürdesz – mosolygott rám
- Előbb segíts – néztem rá, mire kérdőn nézett vissza – lehúzni ezt – fordítottam hátat neki.
Szó nélkül húzta le a ruhám cipzárát, majd végigsimított a hátamon. Sóhajtottam egyet, imádom minden érintését, rezdülését, de vigyáznom kell vele. Nem akarok ráijeszteni, nem tudja mennyivel tapasztaltabb vagyok nála, és túl fontos nekem ahhoz hogy emiatt bezárkózzon. Pár pillanatig még álltam előtte majd lassan megfordultam. A kezemmel tartottam a ruhámat hogy ne essen le, és felnéztem rá. Szemében boldogság tükröződött, és szeretet. Elengedtem a ruhámat hogy azzal a lendülettel át tudjam ölelni, és óriási testét magamhoz szorítani. Annyival másabb mint Tray, annyival kedvesebb, figyelmesebb. Érezni rajta hogy szeret, még ha nem is tudja teljesen hogy mutassa ki, és így is hogy tapasztalatlanul és félősen is de próbálkozik azzal hogy minél jobban a tudtomra adja. Ő is átölelt, magához húzott, erősen mégis puhán, majd az egyik kezével az állam alá nyúlt és felemelte a fejem. A kemény szája gyengéden tapadt az enyémre, és szenvedélyes csókcsatát vívtunk ölelkezés közben. Bátrabb lett, bontogatja a szárnyait, de vigyáznom kell, nem ronthatom el. 
Elhúzódtam egy picit, homokom az övének támasztottam
- Szeretlek. Elhiszed?
- Nehezen. Nehéz elhinni hogy egy ilyen teremtés engem szeret.
- Miért nehéz? – fogtam két kezem közé az arcát, közben a testem nekinyomva hogy a ruhám rajtam maradjon
- Mert szép vagy, gyönyörű. Okos, talpraesett, egy idegen helyen élsz és meg se viselt az egész. Csodállak és szeretlek egyszerre. Sose éreztem még ilyet ...
- Szeretlek – megcsókoltam – örökké
- Én is szeretlek – olyan szorosan ölelt meg mint még soha
- Ne fürödjek, feküdjünk le azonnal? – kérdeztem
- De, menj csak nyugodtan, itt megvárlak – engedett a szorításon
- Szeretlek – mondtam mégegyszer, majd egyik kezemben a törölközővel, másikkal a ruhám fogva elindultam a fürdő felé
- Én is téged – mondta és mögém lépve megpuszilta a nyakam
- Sietek 
- Nem kell, ahogy jólesik. Keresek neked valami ruhát
Beléptem a zuhany alá, vágytam rá, álmaim férfiára, de nem tehettem semmit. A forró víz jólesett kihűlt testemnek, és arra vágytam hogy itt is Valkyont ölelve állhassak. Sose éreztem ilyen erős szeretetet senki iránt és nem akartam egy percet se nélküle lenni. Viszont szükségem volt erre az időre, hogy lecsillapodjak, és megnyugodjak. Folyattam magamra a meleg vizet, nem tudom mennyi ideje állhattam a vízsugár alatt, de arra eszméltem fel hogy Valky lép be az ajtón, behoz pár dolgot, leteszi a mosdóra, majd mielőtt kimenne megkérdezi
- Minden rendben?
- Persze, csak kicsit elfáradtam. És hiányzik az otthonom.
- Elhiszem kisördög... Beszélgetünk ha kész vagy – elzártam a csapot, és magamra tekertem a törölközőt
- Kész vagyok – léptem ki elé. Láttam az arcán a gyönyört, ahogy a törölközőbe tekert testem nézte. A nadrágja enyhén dudorodni kezdett, ami vonzó és imponáló volt mégse törődtem vele. Odaléptem hozzá és megöleltem.
- Szeretlek. Hiányzik az otthonom
- Tudom... Öltözz fel és gyere – elindult volna kifelé, de elkaptam a karját, hogy maradjon. Megtöröltem magam, és háttal állva felvettem mindent amit behozott nekem.
Kimentünk és beleugrottam a nagy ágyába. Ynnyl is visszaért már, úgy tűnt mint aki jól van lakva, és befeküdt a sarokba a plüssével. Valky elment fürdeni, azt mondta siet hogy tudjunk beszélgetni. Már kint levette a legtöbb ruháját, és gyorsan bement a fürdőbe. Tényleg szuper gyorsan végzett, én pedig addigra elfoglaltam az egész ágyat egyedül és amikor csurom vizes fejjel kijött, csak vigyorogtam rá. Végignéztem rajta és szokás szerint póló nélkül volt, az összes izma, hege látszott, és csöpögött róla a víz. 
- Te nem törölköztél meg? – mosolyogtam
- Nagyon siettem, de így nem férek oda, ha az egészet elfoglalod – nevetett 
- Hát ha szépen kérsz talán ideengedlek – kacsintottam
- Na ide figyelj – indult el felém – ha nem engedsz ide rajtad fogok aludni – és feltérdelt az ágyra
- Na gyere – még jobban szétterültem, hogy ne férjen el sehol
- Te kis ördög – mondta majd egyre közelebb mászott. Csöpögött belőle a víz a takaróra és a lepedőre.
- Olyan vagy mint egy vízesés – kezdtem el nevetni – folyik belőled a víz
- Na várj csak te szemtelen – mondta, és azzal a lendülettel rámvetette magát
- Neeee –próbáltam kijutni Valky alól – most csupa víz vagyooook 
- Látod látod, kellett neked rossznak lenni
- Engedj kiii – próbáltam leszedni magamról de túl nehéz volt – nehéz vagy!
- Hát az izmaimért cserébe ezt el kell viseld – nézett le rám
- Csend – elvörösödtem, mert nem tudtam hogy észrevette hogy odavagyok az izmos testéért
- Na mivan kicsilány? 
- Szörnyű vagy – mondtam és belekapaszkodtam a nyakába – gyere csak ide!
- Héé – mire feleszmélt már összeért a szánk, és megcsókoltam – hmm 
Úgy maradtunk egy darabig, közben Valky lejjebb csúszott és lekönyökölt mellém. Fél kezemmel a hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz, a másik kezem a hátán vándorolt az izmai között. Szuszogott, és belelendült a csókba. Belemélyesztettem a körmöm a hátába, amitől meglepődött de szemmel láthatóan tetszett neki. Morgott egyet, és éreztem hogy odalent sem marad el a reakció. 
- Szeretlek – mondtam
- Én is téged – morogta a fülembe majd rám feküdt

Így aludtunk el.