Másvilág - 3.rész

/Valkyon/

- Mit csináltatok?! – üvöltött Miiko.

- Se.. semmit – köpni nyelvi alig bírtam, nagyon ijesztő volt ahogy rám nézett.

- Ne mondd hogy semmit, Nevra egymáson talált titeket, ruha nélkül!!

- Tessék?! Oké hogy Katarinát is be akarja hálózni, de ez azért több a soknál! Beszélgettünk a földi életéről, majd elaludtunk. Ruhában! – összefontam a karom magam előtt.

- Nevra nem ezt mondta. – nézett rám még mindig mérgesen.

- Jólvan kérdezd meg Katarinát is felőlem ha nem hiszed el, amúgy is tök hideg volt, még fázott is hazafelé. Hogy lehettünk volna ruha nélkül? – láttam hogy ez elgondolkodtatja.

- Hmm beszélek Nevrával, de mostmár valószínűnek tartom hogy te mondasz igazat... Bocsánat Valkyon. Azért kérlek tartsátok a négy fal között a dolgaitok...

- Úgy lesz. Én pedig bocsánatot kérek amiért eltűntünk, a gallitrotot akartuk megkeresni de utána leültünk beszélgetni, és elaludtunk. Legközelebb nem fordul elő, vagy engedélyt kérünk a HQ elhagyására vacsoráig.

- Úgy legyen – mondta, majd intett hogy menjek el.

Meg kell keresnem Katarinát...

/Katarina/

Miiko nagyon mérges volt, és kiabált. Nem hallottam mit beszél Valkyval, de hangosak voltak. A jelentés befejezése után a szobámban vártunk Ynnyllel együtt, hátha történik valami, amikor valaki berontott a szobába.

- Szia szépségem, csak nem elcsábított Valky bácsi?

- Nevra mit keresel te itt? Kérlek most menj el!

- Ha Valkyon megkaphat én miért ne tehetném? – nem volt magánál, és felém téblábolt.

- Nevra, te ittál?!

- Áh csak egy kicsit – majdnem összeesett – és lehet hazdutam kicsit Miikonak is – csuklott egyet.

- Mit mondtál neki? Ne gyere közelebb, maradj ott! – hátráltam – Francba!! – majdnem rámesett, alig állt a lábán.

- Semmit, csak lehet Valkyon naaagyon naaaaaaagyon ki fog kapni, te pedig az enyém leszel. – elégedetten, és részegen vigyorgott.

- Ó egek....

A következő pillanatban rám ugrott és eldőltem az ágyra, sikítottam egyet, mire Ynnyl kifutott a folyosóra és elkezdett ugatni és vonyítani.

Két másodperccel később Miiko és Valkyon rontott be, miközben én sikítoztam Nevra pedig alkoholtól bűzlő szájjal próbált megcsókolni. Miiko üvöltözött, Valky pedig felkapta Nevrát és letette a földre, majd mellém ült az ágyra.

- Jézusom jól vagy? – suttogott, mert Miiko közben Nevrával kiabált és kék lángcsóvák cikáztak körülötte.

- I..igen azt hiszem... Tiszta részeg, azt akarta amire gondolok? – még sokkban voltam, de kezdtem megnyugodni, Miiko hangja kivételesen megnyugtatott, mert tudtam hogy engem véd.

- Mit csinált ez az istenverte barom? – dühös volt. Nagyon.

- Még semmit, időben ideértetek hála az égnek...

- Ynnylnek köszönd, őt hallottuk meg.

Épp most ugrott fel az ágyra mellém és fészkelt be az ölembe. Elkezdtem simogatni a puha buksiját, és egy puszit nyomtam rá.

- Ügyes kislány vagy, Ynnyl.

Elégedetten mordult egyet. Miiko nyomában Nevrával kiviharzott, egy mondatra állt meg: 'Várjatok meg itt, mindjárt jövök! És csak semmi olyasmi amire ez az agyatlan vámpír készült!'

Valky felállt és becsukta az ajtót, leült mellém az ágyra és mégegyszer megkérdezte hogy jól vagyok e.

- Persze, semmi baj. Inkább megijedtem csak... Mi volt Miikoval?

- Nevra nagyon ki fog kapni, hazudott neki.

- Tudom – nekidőltem a vállának. Elég izgalom volt ez egy napra.

- Honnan? – fordult felém, mire majdnem eldőltem mert a válla is arrébb ment.

A vállamnál fogva megtartott – Ő mondta... Azt mondta lehet hogy hazudott Miikonak, amiért te büntetést kapsz és én az övé leszek.

- Azt mondta Miikonak... – csupa vörös volt a feje – szóval hogy... – Csak nem? Azt mondhatta amire gondolok? Istenem ez a vámpír. Remélem legalább mentségére szól hogy már akkor is részeg volt..

- Azt mondta hogy csináltuk, amit ő akart most?

- Iigen.. és azt is hogy... majdnem közben talált ránk – kezdtem félni hogy lassan kigyullad a feje, olyan piros volt.

- Ne legyél zavarban, nem történt semmi. Bár Nevra szerintem még annak is örült volna ha nem kellett volna hogy hazudjon. – lehet ezzel nem segítettem, csak még rosszabb lett a helyzet, szégyenlősen pillangatott lefelé.

Mázlimra Miiko lépett be, becsukta az ajtót és leült egy székre velünk szemben.

- Valkyon veled meg mi történt? – értetlenül állt Valky vörös feje előtt.

- Kicsit zavarba jött. Nevra él még? – nem voltam benne biztos, amikor elmentek enyhe halálfélelmet véltem felfedezni az arcán.

- Persze, csak büntetést kapott. 2 hétig az a "küldetése" hogy mosogat Karuto helyett. – kacagott egyet.

- Szegény Karuto – nevettem vele. Valky pedig kezdett emberi színű lenni.

- Na tisztázzuk akkor ti a gallitrottal együtt aludtatok...

- Amikor is arra keltem hogy morog, és kinyitottam a szemem. Nevra és Shaitan állt fölöttünk, és szólt hogy vársz minket. Úgyhogy visszajöttünk. És onnantól pedig tudod. – folytattam.

- Rendben van. Figyeljetek felőlem csinálhattok bármit, amíg nem megy a munkátok rovására. És nem tudok róla... – mondta és rám kacsintott.

- Ne aggódj – nevettem - az biztos hogy Nevránál diszkrétebbek vagyunk.

Miikoval nevettünk, kicsit beszéltünk a vámpírról, majd Valky ismét vörös fején nevettünk, aki szerintem legszívesebben elsüllyedt volna. Nem hittem hogy ilyen kedves is tud lenni és jó a humora, most meglepett vele. De Valkyonról sem hittem hogy ilyen könnyen zavarba jön. Lehet semmi tapasztalata nincs. De nem ez nem lehet egy ilyen pasinak ne lenne? Majd valahogy megtudom.

- Most mennem kell, Katarina te éjszaka kipihened a nap fáradalmait, Valkyon te pedig ittmaradsz és vigyázol rá. Hozatok neked egy matracot. A mihez tartás végett... – kacsintott, és kiment.

Elterültem az ágyon – Fárasztó egy nap volt ez...

- Igen, még úgy is hogy aludtunk.

- Jól esett – néztem fel rá – kár hogy Nevrára keltünk...

- Valamiért nagyon tapló volt ma. Nem is értem miért hazudott ilyenben Miikonak.

- De legalább ő kedves volt most. Sőt, azt hitte együtt vagyunk. Szerintem – tettem hozzá gyorsan.

- Hát... Lehet – vakarta meg a fejét, és még mindig vörös volt a feje.

- Baj van?

- Nem, nem csak... – rám nézett – inkább játsszunk a telefonoddal.

- Hát rendben – szép téma váltás...  Felültem hogy előszedjem.

- Hogy lehet képeket csinálni vele? Olyat amit magadról mutattál?

- Nézd így! – megmutattam neki, és csináltunk egy selfit.

Nagyon tetszett neki, így csináltunk még egy csomót. Valky hátra dobta magát az ágyon és csinált pár képet a szétterült hajáról, majd rájött hogy lehet megfordítani a kamerát és engem fotózott.

- Meg akarom nézni őket! – jelentette ki. De fekve maradt így mellé dőltem.

Kopogtak. Felkeltem és kinyitottam az ajtót.

- Jamon hozni matrac, Jamon hova letenni?

- Nézd tökéletes lesz itt az ágy mellett.

- Köszi Jamon! – mondta Valky majd őt is lefotózta.

- Omm Jamon most menni, jó éjszakát!

Jamon kiment a szobából én pedig bezártam az ajtót, és ellenőriztem az ablakot is. Nem akartam újabb betolakodót a szobámba.

- Na van matracod. – mondtam neki.

- Menjek le az ágyról? – lekonyult a szája sarka.

- Haha, dehogy – mondtam és mellé ugrottam az ágyra. Nevettem és eldőltem.

- Naa nézzük meg a képeket!

- Jó jó nyugi. – mondtam és beléptem a galériába.

Elkezdett lapozgatni és boldognak látszott hogy jó képeket csinált. Neki döntöttem a fejem és nem vettem észre hogy tovább tekert a mappában.

- Ó ezek kaják! Ezek pedig emberek fura ruhákban! Ki ez a fiú veled?

- Hát ő... 1,5 éve a barátom a földön. De mostanában nagyon rosszban voltunk. Kicsit sajnálom szegényt, de egyáltalán nem hiányzik... Tray a neve.

- Barátod? Mármint jártok?

- Még igen, azért mentem sétálni az erdőbe mert ki akartam találni hogy szakítsak vele. De hirtelen idejutottam, és nem is gondoltam rá azóta.

- Nem szereted már? – úgy érdeklődött hogy kezdtem kicsit kínosnak érezni.

- Nem... Már más tetszik, és rossz érzés hogy nem tudtam neki szólni róla...

- Más? Kicsoda? – azt hiszem féltékeny. Kezdem összerakni a dolgokat. Nem volt még kapcsolata soha, és most kicsit megijedt. Legalábbis ezt tudom elképzelni.

Lógva hagytam a kérdést a levegőben, odamentem a szekrényemhez, és neki háttal levettem a összes felszerelést. Csak nadrág és póló maradt rajtam. Felkaptam pár cuccot és átöltöztem a fürdőben.

Mikor visszamentem fogtam a takarót és magunkra húztam. Ő még mindig ott feküdt szó nélkül, úgyhogy visszadőltem a karjára és nyomtam egy puszit az arcára. Újra vörös lett a feje, ehhez hozzá kell szoknom. Kicsit felé fordultam és lehunytam a szemeim. Éreztem ahogy rám néz.

- Ohm nekem is át kéne öltöznöm. Viszont nincs nálam semmi...

- Póló és alsó tökéletes lesz – motyogtam félálomban. Óvatosan kimászott és fél perc alatt ledobta a ruháit, hogy visszabújhasson mellém.

- Jó éjszakát Valky!

- Neked is!

Elaludtunk. Legalábbis én, azt nem tudom hogy ő meddig volt ébren.

Éjszaka arra keltem hogy furán fekszem. Kiderült keresztbe feküdtem Valkyn, takaróval a nyakamban úgyhogy megpróbáltam óvatosan megfordulni, nehogy felébredjen, amikor észrevettem hogy nincs rajta felső. Nem láttam semmit így csak a kezemmel éreztem, miközben próbáltam elhelyezkedni. Abban a pillanatban átkarolt, így kénytelen voltam ráfeküdni és ott maradni.

- Mit csinálsz? – nyöszörögte álmosan.

- Kényelmetlen volt és arrébb jöttem. Hol a felsőd? – suttogtam.

- Nagyon meleg volt. Kényelmesen fekszel most?

- Igen – helyezkedtem a fejemmel a mellkasán.

- Akkor aludjunk még – mondta és már álomba is szenderült.

Te aztán jó alvó vagy, gondoltam magamban.