A blogger nincs jóban velem, és néha átrendezi a szöveg kinézetét. Az előzőhöz képest itt a párbeszédek valahogy máshogy néznek ki, és valószínűleg ez később is felmerülhet, így ne lepődjetek meg. ~
Egy picit sajnálom Trayt, hogy így érzek már iránta és nem mondtam el hamarabb neki, sőt el se mondtam neki. De eddig nem is vettem észre, mármint nem tűnt fel hogy kialudt a láng. De most itt, ebben a világban ráeszméltem.
- Van még bármi kérdés, Keró?
Ezek után kicsit beszélgettünk a háborúkról, meg hasonló dolgokról, de mivel ehhez nem igazán értek hamar befejeztük. Az ebéd is finom volt és a társaságom is jó volt. Keró elbúcsúzott, hogy a könyvtárban feljegyezze azokat a dolgokat amiket fontosnak talált, és szólt hogy a küldetés után bemehetek a táskámért is.
- Szerintem menj a szobádba és szedd össze a cuccod. Lassan indulnunk kell. És ne izgulj minden rendben lesz. – szólt rám Valky
- Okés, sietek.
Felvettem a ruhámat, magamra vettem egy páncél szerű valamit, amit Valkytól kaptam, felvettem a kardom és kicsit kényelmetlenül de kiléptem az ajtón. Valky már várt, rajta valahogy jobban álltak ezek a göncök mint rajtam.
Elindultunk, az erdő mélye felé haladtunk, elmentünk arra amerre a hamadryád volt, de még ennél is beljebb haladtunk. Kezdett sötét lenni, és Valkyonon látszott hogy valami nincs rendben. Ijesztő volt a hely.
- Van valami baj?
- Nem kéne ilyen sötétnek és hidegnek lennie...
Nem is beszélt többet csak lassan elindult egy bokor felé. Mögötte egy fura nő állt és motyogott valamit. Egy óriási gallitrot állt mellette. Nevráé lehet? De hol van akkor ő maga? Vagy ellopták tőle? De egyik kérdésre se kaphattam választ mert a kutya elindult, átugrott a bokron, megharapta Valkyon felkarját, és odarohant hozzám. Lefeküdt a lábamhoz és várta hogy a hasát vakargassam. Lassan lehajoltam, és megérintettem a puha, bundás pocakját. Láthatóan tetszett neki, csóválta a farkát. Valky hitetlenkedve nézett, megtörölte a karját, és csendben elindult a nő felé. Elkapta és megkötözte. A farkas nem tágított, de amikor a HQ park közelébe értünk visszafutott az erdőbe, nem mert bejönni.
Valky vállán a megkötözött nővel, nagy léptekkel haladt a kristályterem felé, alig bírtam követni. A nő átkokat szórt, fújt, köpködött, de nem ért el vele semmit. Leültettük Miiko elé, aki elküldött minket hogy beszélni tudjon vele.
- Hogy csináltad?
- Mit? – kérdeztem meglepetten.
- A gallitrot egy vad állat, nem familiárisnak való. Nevra a fél szemét adta egyért. Hozzád meg odafutott hasat vakartatni.
- Őszintén fogalmam sincs... Meg is ijedtem azt hittem megtámad. – eszembe jutott Valky karja. – most viszont azonnal elmegyünk Eweleinhez!
- De semmi baj, gyakran megesik.
- Nem baj, nem kockáztatunk.
Úgyhogy felmentünk a betegszobába, ahol ellátták Valkyont. Láttam rajta hogy csak azért egyezett bele hogy ne aggódjak. Ewelein már nem is mondott semmit, biztos hozzá volt szokva hogy őt mindig össze kell foltozni. Valkynak az egész meg se kottyant, miután bekötötték a karját megköszönte, és indult is kifelé. Elköszöntünk Eweleintől, és megkérdeztem
- Na most mi legyen?
- Hogy érted? – nézett rám.
- Hát a küldetést teljesítettük, elfogtunk egy banyát, a karod elláttuk, nincs több dolgunk.
- Van egy ötletem – mondta és intett hogy kövessem – visszamegyünk az erdő szélére.
- Minek? – majd elgondolkodtam – a gallitrot miatt?
- Pontosan, érdekel ottmaradt-e
Tehát kimentünk a kapun, és az erdő széléhez érve egy óriási állat rontott nekem, feldöntött, és elkezdte nyalogatni az arcom. Valky még mindig nem tetszett neki de most nem bántotta.
- Figyelj kutyus, Valky bácsi nem bánt. – nevettem
- Hé, nem vagyok bácsi – színlelt sértődöttséget – és amúgy ő egy farkas.
- Hát majd meglátjuk – mondtam – kapj el! – és elkezdtem futni.
A gallitrot boldogan futott utánam, majd Valkyon is nekiindult amikor rájött mit akarok. Elértem a tisztásra ahol a hamadryád fája volt, Valky már a nyomomban, a farkas előttem, de hirtelen a saját lábamban megbotlottam és elestem. Valky átesett rajtam és mellém puffant, a gallitrot pedig körbe ugrált minket. Felültem a puha fűben és nevetni kezdtem.
 |
| //A háttér lopott :3// |
- Nyerteeeem!
- Nem is igaz, elgáncsoltál, csaltál! – nevetett velem, miközben megfordult és a hátára feküdt a fűben.
- Én?! Te estél el bennem! – fordultam felé.
- Nem igaz, direkt csináltad – nevetett. Közben a farkas elkezdte nyalogatni, majd engem is, és lefeküdt ő is a fűbe.
- Amúgy egész gyorsan futsz.
- Igen, mondták már az iskolában is. Nem tudom mi lehet az oka.
- Biztos egy jel. Lehet hamarosan kiderül mi vagy.
- Ez így nagyon furán hangzik – gondolkodtam el. – amúgy ha már itt tartunk te mi vagy?
- Anyukám északi óriás volt, apukám pedig egy sima ember. De sajnos az egész családom meghalt, utána kerültem ide.
- Sajnálom – nagyon szomorú a története, csodálom hogy tud ilyen vidám és boldog lenni ezek után.
- Ne sajnáld – mosolygott rám – nem akarsz te is idefeküdni?
Kicsit meglepődtem de végül mellédőltem a fűbe. Átkarolta a vállam.
- Mesélnél nekem?
- Hogy érted? – néztem rá fel.
- A világodról. Nagyon érdekel, de szinte semmit nem tudunk róla. Ez a telefon dolog is tök menő. És a következő beszerzésen nekem is részt kell venni, tehát kíváncsi vagyok mi vár ott ránk.
- Mármint amikor át kell menni a kapun hozzánk?
- Igen, és ez egy titok de Miiko téged nem akar vinni. Azt se szabadna tudnod hogy lesz ilyen akció. De azt akarom hogy velem gyere.
- Miért ilyen velem Miiko?
- Biztos megvan az oka. Még akkor is ha én nem értek egyet vele.
- Lehet igazad van... Mit meséljek még?
- Hát nem tudom, milyenek az emberek? Nagyon mások mint mi?
- Hát senki sem olyan nagy mint te – nevettem fel – Ezarelnél nem magasabbak. Még a fiúk sem. És a nők nagyrésze akkora mint Ykhar vagy Aléaja, vagy mint én. Csak barna, kék, zöld, és szürke szemszín van, és ha nem fested be a hajad akkor annak sem lehet túl sok változata. Fekete, barna, szőke és ezek átmenetei, vagy vörös. Más természetes színről nem tudok. Egy lehetőség van még, aki albínó. Erről tudsz valamit?
- Nem igazán mit jelent?
- Erre kicsit hasonlítasz – rámosolyogtam ő pedig izgatottan várt
- Tényleg? – vigyor terült el az arcán
- Igen, az ezt jelenti hogy az ember bőréből hiányoznak a szín anyagok. Így a bőre, a haja, és mindene nagyon világos, szinte fehér. Mint a te hajad. És a szeme gyakran piros.
- Mint Floppynak!
- Igen ő egy albínó egér.
- Ez nagyon érdekes. És akkor ha a földre kerülök azt hiszik majd hogy albínó vagyok?
- Nem mert a bőröd elég sötét. Azt kell majd mondanod hogy festék miatt fehér.
- És vannak erdők? Meg ott is van HQ, meg familiárisok?
- Igen vannak erdők, onnan kerültem ide. Hát HQ az nincs. Ez egy másféle rendeződés itt. És állatok vannak. Van amelyik vad, mint ez a kis farkas itt, és van ami szelíd és lehet otthon tartani. De ők nem hoznak neked semmit. Max zoknikat meg leveleket.
- Akkor nem túl hasznosak...
- Dehogynem, tudják védeni a házat. Most képzeld el szembe találnád magad egy ekkora farkassal, mit csinálnál?
- Leütném! – összehúzott szemöldökkel néztem rá.
- Nem bántjuk az állatokat, és képzeld el hogy fele ekkora vagy és nem tudod leütni. Nem mernél bemenni lopni.
- Igazad lehet. – aranyosan mosolygott, és csak most realizáltam, hogy tényleg a karján fekszem.
Átölelte a vállam és úgy beszélgettünk. Elkezdett a hajammal babrálni, amit imádok így közelebb dőltem a kezéhez.
- Olyan vagy mint egy cica – nevetett.
- Miért te nem szereted ha a hajaddal játszanak?
Fogtam és beletúrtam a hajába. Elkezdtem játszani egy tinccsel, majd egy másikkal, mire Valky dorombolás szerű hangzott hallatott.
- Ez tényleg tök jó – boldogan feküdt, és élvezte hogy játszom.
- És még hogy én vagyok macska, te vagy aki dorombol
Elvörösött egy picit, de nem mondott semmit. Még közelebb dőltem hozzá, és már szinte átölelt. Elhelyezkedtem és tovább piszkálta a hajam. A gallitrot a másik oldalamra feküdt és onnan melegített. Kezdett hűlni az idő, elvileg itt is van tél, úgyhogy valahol ősz elején lehetünk, az időjárás alapján. Két oldalról melegítettek, babráltak a hajammal, így elaludtam. Annyit éreztem még hogy kapok egy puszit a homlokomra, majd Valky is odadől és valószínűleg ő is elaludt.
A gallitrot morgására ébredtünk, és Nevráékkal találtuk szembe magunk. Az ő farkasa sem volt boldog és kerülgették egymást. Nevra csak nézett az álmos fejünkre.
- Nahát nahát... Azt ellenzed hogy én kikezdjek vele, bezzeg te, ki tudja mit csináltatok.
- Semmi olyat amiről tudnod kéne – válaszoltam mielőtt Valky megszólalhatott volna. – Ynnyl gyere vissza...
A farkas szó nélkül visszajött és leült mellém. Nevra úgy nézett rám mint aki szellemet lát, Valky pedig Ynnylt nézte. Nem tudom miért, de ránéztem és ez jutott eszembe először. Mintha ő maga mondta volna álmomban hogy mi a neve.
- Szép nevet választottál neki – mosolygott rám.
- Köszi
- Na jó gerlepár, gyertek vissza mert Miiko ideges. Ezt a farkast pedig tartsd távol Shaitantól... – szólt hozzánk Nevra enyhén lenéző hangon.
- Gyere Ynnyl, félnek tőled...
Ezt már nem hallották, mert elindultak vissza a főhadiszállásra. Valkyval felkeltünk, és elindultunk vissza. A farkas összevissza ugrált körülöttünk, tiszta boldog volt.
Elkezdtett korogni a hasam, amiről eszembe jutott valami. Mit eszik egy gallitrot??
- Úristen Valky! – torpantam meg.
- Mi a baj?! – nézett rám ijedten.
- Mit kell adni Ynnylnek enni?
- Gallyfloret. Itt nő az erdőben, ő tudja melyik az és hozni fog magának. De a purroktól is tudsz venni ha kéne.
- Huu oké, megijedtem hogy új állatom van, és azt se tudom mit eszik.
- Megtartod?
- Nem szabad? – néztem ijedten.
- Dehogynem, sőt ritka hogy így magától hozzádcsapódik főleg hogy nem egy familiárisnak való állat. Érdekes hogy kiválasztott. – mosolygott rám. – Na de siessünk, mert megölnek minket...
Futva indultunk neki az útnak, és hamar visszaértünk a kapuhoz. Nagyon hűvös volt így estére és fáztam. Valky átkarolt, és gyorsan bementünk. Miiko már várt minket. Amikor meglátta hogy egy gallitrottal érkezünk enyhén meglepődött, de nem reagált rá.
- Nem tettetek jelentést!
- Igen, még nem jutott rá időnk – mondta Valky – visszamentünk megnézni a varázslónőtől elszabadult farkast. Aki most itt is van velünk, és Katarinának meg is van a familiárisa.
- Tessék?! – Miiko nem hitt a fülének.
- Hozzám szegődött, Ynnyl a neve.
- Na jó erről később beszélünk most írjatok jelentést, fontosabb dolgunk is van. Valkyon veled pedig beszédem lesz!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése