Másvilág - 1.rész

Már egy hét telt el eldaryába kerülésem óta. Nem is hinné az ember mi minden történhet ennyi idő alatt. Voltam például börtönben, voltam sellő, edzettem Jamonnal (aminek fájdalmas vége lett), megöltem egy hamadryádot és itt még nem volt vége. Amikor idekerültem csomó tesztet kellett kitöltenem, így Valkyon gárdájába kerültem és harcos lettem. Egész jól ment a kardvívás, az íjászat, és a közelharc is. Nem mellesleg Valky is nagyon tetszett de eleinte nem tűnt úgy mintha észrevett volna. Bár amikor a hamadryád meg akart ölni elég aggódó fejet vágott, és hihetetlen gyorsasággal megmentett, utána a küldetés alatt is nagyon figyelmes volt. 
Életemben először öltem meg egy élő lényt, és kicsit furán éreztem magam utána, még ha egy gonosz teremtmény is volt az illető. Valkyon akkor is beszélgetett velem, próbált segíteni. A földi életem is hiányzott, de kezdtem hozzászokni a fura göncökhöz, a tündérek, vámpírok, elfek, félig állat, félig ember lényekhez is. Illetve megismerkedtem egy csomó familiárissal akik olyanok mint otthon egy háziállat, csak hoznak egy csomó dolgot, és külsőleg nem hasonlítanak egy kutyához. Jó Nevráé igen, egy gallitrotja van aki egy vad állat, nem is való familiárisnak, de nagyon aranyos, egy szelíd farkas. Nekem először egy tesztet kellett kitöltenem, de utána annyira gyorsultak az események hogy nem volt időm megkapni az állatom. Így most egyelőre, csak Valky musarózsájával és a gallitrottal szoktam játszani. Az egérke hozott nekem virágot is egyszer. Most hogy meghalt a hamadryád és találtunk egy kristályt is, kicsit nyugodtabb mindenki. De ma újabb küldetésre megyünk Valkyval mert ahhoz a fához közel valaki látott pár fura élőlényt.

- Katarina!

- Tessék? – fordultam hátra

- Még mielőtt elmentek az erdőbe beszélnünk kéne kicsit – Keróval találtam magam szembe.
- Baj van? – kérdeztem, de mivel az unikornis mosolygott rájöttem felesleges kérdés volt.

- Dehogy, csak a földi életedről, meg az ottani helyzetről kérdeznék ha nincs ellenedre.

- Ó, rendben, a könyvtárba megyünk?

- Ebéd idő van, nem baj ha az étkezőben beszélünk, egy finom ebéd mellett?

- Dehogy, úgy is éhes vagyok.

- Bementünk az ebédlőbe, és megnéztük mit lehet ma enni, Jamon megnézte, a mai adagunk még megvan úgyhogy nyugodtan választhattunk. Én sült krumplit és sült húst kértem, Keró salátát és halat.

- Sziasztok! Nem ültök ide? – Valkyon hangját hallottam.

Keróra néztem aki bólintott, így letelepedtünk az asztalhoz.

- Mi újság? – kérdezte Valky – izgulsz?

- Annyira nem, de félek kicsit mit találunk az erdő mélyén...

- Vagy kit... – jött a válasz, és látszott ő inkább arra számít hogy egy élőlény lesz akit keresünk.

- Bocsánat Valkyon hogy meg kell zavarjalak, de azért jöttünk mert kicsit kérdezgetnem kell a leányzót. – mosolygott Keró.

- Ó, nem zavarok?

- Dehogy maradj csak! – majd hozzám fordult – mesélj egy kicsit kérlek, mi az ami hasonlít a két világ között, és mi az ami nem? Természetesen eltekintve a különleges lényektől. – mindketten vigyorogtak.

- Hát lássuk ahogy megfigyeltem itt gárdák vannak, és azon belül mindenki azt tanul amihez a legjobban ért, persze az írás és olvasás mellett. Nálunk iskola van, ez úgy néz ki hogy fiatalabb korban 20-30 gyerek egy teremben ül, és 45 perces órák vannak. Tanulnak írni, olvasni, számolni, állatokról, az emberi testről, mozognak, a történelmünkről beszélgetnek. És 15 perc szünet van az órák között. Tehát mindenki tanul mindent egy ideig.

- Bocsáss meg hogy közbe vágok, de a történelemben rólunk szó sem esik ugye?

- Hát hivatalos formában nem. Amikor történeteket olvasunk, vagy ősi mítoszokat akkor szóba jöttök, de nem elfogadott a létezésetek.

- Sejtettem... És mit jelent hogy mindent tanultok egy darabig?

-  Amikor nagyrészt tudunk mindent lehet választani. Ez a fajta iskola kb 18 éves korig tart az embernél, én most leszek ennyi, és ez az utolsó évem. Ezek után van lehetőségem választani hogy mi akarok lenni, és arra folytatni a tanulást. Ha orvos akarnék lenni mint Ewelein akkor olyan helyre kéne mennem ahol ezt tanuljuk. Lehetnék tanár, akkor később én tanítanék másokat.

- Értem, akkor ez olyan kb mint nálunk a gárdák és a többi munka, csak nálatok több lehetőség van.

- Igen, jól látod. – széles vigyorral néztem rá.

- Megkérdezhetem te mi akarsz lenni? – ez Valky szájából hangzott és nagyon meglepett. Mióta érdeklem ennyire?

- Építész, házakat szeretnék építeni – szerintem kicsit elpirulhattam, mert aranyosan mosolygott rám.

- Ahhoz nem kell nagyon erősnek lenni? – kérdezte Keró.

-  Nem, én csak megtervezem kívül-belül, és a munkások megépítik a alapján.

- Akkor szépen tudsz rajzolni? – Valkyon nagyon érdeklődik, ez kicsit zavarba hoz mert 'otthon' van egy barátom. Igaz hogy mostanában megromlott a kapcsolatunk, és azért mentem el sétálni hogy eldöntsem elhagyom-e vagy nem, de akkor is... Nem akartam idő előtt beleszeretni senkibe.

- Hát attól függ neked mi számít szépnek.

-Mutass valamit és megmondom – teljes fogsoros mosolyt villantott ami nála elég ritka.

- Kezdünk eltérni a tárgytól. – folytatta Keró. – Mi az a fura szerkezet amit találtunk nálad?

-  Fura szerkezet? Mire gondolsz?

-  Ilyen téglalap alakú, és ezüst színű. És világít.

-  A telefonom!! Hol van Keró?

- Telefon? – úgy nézett rám mintha maga az ördög lennék.

- Igen, mindenhol kerestem. Megmutatom hogy működik csak kérlek adjátok vissza nekem.

- Rendben itt van nálam akartam már kérdezni róla. – odanyújtotta a telefont, és nagyon boldog voltam hogy nem szublimált el csak úgy mint hittem. Valky nagyon furán méregette, és amikor bekapcsoltam ugrott is egyet úgy meglepődött.

- Keró, ti tudtok az én nyelvemen olvasni?

- Én igen, Valkyon is tanult valamennyit ugye?

- Tanultam de nem tudom mire emlékezhetek. Amúgy hogy  csináltad hogy világít? – úgy nézte a telefont, hogy majdnem kiesett a szeme.

- Keró lenne még egy kérdésem. Volt egy táska is velem, az is megvan?

- Igen volt benne egy hosszú zsinór, füzetek, ceruzák, meg egy tároló, mindenféle fura papírral benne.

- Ohh pénztárca. Nálunk azzal lehet fizetni. De a lényeg hogy megvan. Szóval ez egy telefon. Igazából arra jó hogy nagyon távol lévő emberekkel lehet beszélni rajta, játszani, olvasni. Hát igazából szinte bármit, de nehéz lenne mindent elmondani. És árammal működik. Az a zsinór arra való hogy fel tudjam tölteni.

- Oo értem, erről Ykharnak van könyve

-Távoli embereket? – Valky képességeit meghaladta a telefon. Nevettem egyet.

- Igen, megmutatom úgy is ki akarom próbálni hogy itt működik-e. Amúgy meglepő hogy nem merült le.

- A kristály miatt lehet – mondta Keró. – Árad belőle az energia.

- Igazad lehet. Szóval úgy működik hogy az ujjaddal gyengén megérinted, például, Valky olajozd meg a tudásod, ide mi van írva?

- Hm tele-fon-kenyv? – oldalra döntötte a fejét. – ó, telefonkönyv?

- Igen pontosan, miden telefonnak van egy száma, ami alapján meg lehet találni. Ide a telefonkönyvbe el lehet menteni mások számait. Hívjuk fel mondjuk egy barátnőm.

Rányomtam a hívásra és kihangosítottam a telefont, most Keró ijedt meg, és Valky nézte érdeklődve hogy hangot ad a telefon. Majd amikor még is szólalt mindketten felpattantak.

- A hívott fél nem kapcsolható

- Ez... Ez... Beszél is? – Keró nagyon megijedt, nem mert újra leülni.

-  Igeen, azt mondta hogy innen nem lehet hívni.

- Máskor is tud beszélni? – Valkyt nagyon érdekelte a telefon.

-  Igen, meg lehet kérni hogy olvasson fel egy szöveget, vagy zenét lehet hallgatni, de máskor szerintem nem nagyon szokott.

- És milyen játékok vannak egy ilyenen? – még mindig ő kérdezett, Keró állt az asztal mellett.

- Hát nem tudom neked mi tetsszhet.

Elkezdtem nézelődni milyen játékaim vannak, amikor valaki eltűrte a hajam, és megharapta a nyakam.

- Jó étvágyat szépség! – Nevra volt, sejtettem...

- Grr... – Valky morgott egyet.

Nevra önelégülten tovább ment. Vagyis ment volna de kitettem elé a lábam és elterült a földön. Már épp kelt volna fel amikor éreztem hogy valaki a hajammal babrál.

- Nézzétek! – felemelte az alját ami türkiz színű kezdett lenni.

- Mi a csuda?? – fogtam meg, mintha nem is hozzám tartozna.

- Hmm, úgy tűnik kezdenek előjönni rajtad a jelek. Lehet kiderül milyen fajba tartozol. – elmélkedett hangosan Ezarel.

- Látjátok? Ezt is nekem köszönhetitek! – örömködött Nevra a földön.

Ezarel elővett egy ollót, és egy pici tincset levágott a hajamból.

- Ezt most elviszem, és jövök ha megtudtam valamit. – majd kiviharzott az étkezőből.

Én csak némán ültem, és próbáltam feldolgozni hogy a szép fekete hajam vége zöld lett. De hirtelen eszembe jutott valami!

- Nekem már volt kék hajam! – néztem a többiekre, akik kérdőn néztek vissza. Elkezdtem kutatni a telefonban és eléjük tettem egy képet.

- Nézzétek, tavaly befestettem egy kis időre.

- Befestetted, mármint festékkel? – Keró furán nézett.

- Igen, nálunk lehet ilyet is. Valkyon haja például tökéletes bármilyen színhez, mivel alapból fehér.

-  Na még mit nem! – fogta meg a puhának kinéző haját.

-  Nyugi, nyugi! – nevettem rajta.

Megszemlélték mindketten a képet, én pedig nem túl boldogan emlékeztem vissza arra a nyárra. Akkor ismertem meg Trayt, aki úgy tűnik csak a hajam miatt szeretett... Miután kikopott szép lassan megromlott a kapcsolatunk. Valkyon nagyon ráérzett a telefonra és nézegette a képeket, talált egyet ami nagyon tetszett neki, törökülésben ültem, fejemen egy virágkoszorúval, és vigyorogtam a kamerába. Erről eszembe jutott egy zene amit meg kellett mitatnom nekik. Elkértem a telefonom és megkerestem benne Jessie J-től a price tag című számot. Egész nyáron ezt hallgattuk, és azóta is szeretem ezt a zenét. Valky már meg se lepődött amikor megszólalt, Keró azért kicsit hátrébb dőlt, de úgy látszott tetszik nekik a zene. Nevra is odatévedt, de nem értette miről van szó, úgyhogy továbbállt. Bennem pedig kavarogtak az emlékek... Nem volt egy jó nyár így utólag, de az idei se volt jobb. Tray mostanában megkeseríti az életem. Nem is szeretem már igazán... Sőt, semennyire.