Másvilág - 6.rész

/Nevra/
- Most nézd meg... 
- Mi van? – Eza kicsit részeg volt már
- Nézz oda – fordítottam el, és mutattam Valkyonra és Katarinára.
- Ahaaaa
- Az a kis szende szűz elvette a jelöltemet!
- Úgyis csak... meghúzni akartad. Nem? – egybefolytak a szavai
- Nem tudom, lehet hogy őt tovább tartottam volna
- Hát ezt.. buktad barátom – mondta, és nagy lendülettel a vállamra tette a kezét
- De most őszintén kezd elfogyni a valamire való nőnemű lény. Erre jön egy szépség és rögtön Valkyon karjaiba ugrik...
- Akkor térj vissza olyanokhoz akikkel már voltál – egy fokkal mintha tisztább lenne a hangja
- Abban mi a muri? Nekem ő kell! – nem hiszem el, Valkyonnak is pont ő kellett!
- Engem is elhagyott – mondta és nagyon szomorú fejet vágott. Megint Eweleinre gondol – de már nem bánt.... mert találtam... – elkezdett csuklani, és majdnem összeesett, úgyhogy leültünk a szökőkút tövébe. 
- Mit kezdtél el mondani? – talált valakit? Ezának van valakije?!
- Hogy valakibe bele... szerettem – még mindig csuklott de már jobban volt
- Kibe? – ilyen nincs, nekem semmi sem jön össze de ennek az agyatlan elfnek bezzeg...
- Nem akar... om elmondani – hulla részeg, vissza kéne vinni a szobájába
- Gyere Eza, részeg vagy, pihenned kell! – felrángattam és lassan elindultam vele befelé. Utolsó pillantást vetettem a 'szerelmes párra' akik már csak ölelkezve táncoltak. Valkyont megölöm...
- Én szereteeeeeem!! – kezdett el üvölteni mellettem mire visszazökkentem a valóságba. 
- Eza csitt, gyere inkább – borzalmas részegen, nem bírja a piát mégis iszik
- Szeretem őőőőt – folytatta – de ő nem szeret engeeeeeem!
- Jajj Eza újabb viszonzatlan szerelem? – már majdnem az ajtajánál voltunk.
- Szerintem igeeeeeen – majdnem zokogni kezdett – de nem tudom 
- Majd együtt kitaláljuk, gyere be! – beléptem a szobájába ami egyszerű volt, világos falak, kevés bútor. A fal mellett egy egész nagy ágy, minek neki ekkora? Arra kezdtem húzni.
- Nevraaaa – üvöltötte majd nekem esett és eldőltünk az ágyra, még jó hogy puhára estem. Eza feje pedig bűzlött az alkoholtól. – Én szeretleeeeeeek!
- Mi van?! – rosszul hallok? Mi baja van ennek az elfnek? Ma mindenki megkattant? 
De mire a gondolatmenetem végére értem volna Eza nemes egyszerűséggel lesmárolt. Fel se fogtam mi történik, vagy hogy mi ütött ebbe a részeg elfbe, de amikor feleszméltem az első sokkból eltoltam magamtól.
- Ezarel!! Mit csinálsz?!
- Akarlak! 

/Katarina/
Ezarel kiáltására figyeltünk fel, részegnek tűnt. Későre járt már az idő, úgy döntöttünk le kéne feküdni, vagy legalábbis visszamenni a szobába beszélgetni. 
- Kinél aludjunk?
- Miért kérdezed?
- Mert neked nagyobb az ágyad, a szobád, meg úgy minden – vágtam rá gyorsan
- Hát jó akkor legyünk ott – mosolygott – szeretnél zuhanyozni? Mert akkor átmegyek a ruháidért. Jut eszembe, annyira szép vagy ebben a ruhában hogy amikor érted jöttem még megdicsérni is elfelejtettelek... – nézett rám bocsánatkérően, és elpirulva.
- Jajj te – nyomtam egy puszit az arcára – nem kellenek a cuccaim majd lopok tőled
- Sejtettem – nevetett fel
- Ezarel!! – hallottuk az üvöltést Eza szobájából. Egymásra néztünk.
- Hagyjuk figyelmen kívül – mondta Valky és tovább sétáltunk. 
- Ez a kettő nagyon idióta ha együtt vannak
- Főleg ha Eza részeg...
- Haha, nem bírja a piát?
- Nem igazán, na gyere – értünk a folyosó végén lévő szobához.
- Mit csináljunk? – léptem be az ajtón

- Hogy érted? – nézett rám furán, és elfordította a kulcsot a zárban
- Nem vagyok olyan fáradt. Kaphatok egy törölközőt?
- Persze – nyújtott felém egyet. – Ruhát mit kérsz?
- Van valami póló szerű, kicsit lazább felsőd?
- Keresek amíg fürdesz – mosolygott rám
- Előbb segíts – néztem rá, mire kérdőn nézett vissza – lehúzni ezt – fordítottam hátat neki.
Szó nélkül húzta le a ruhám cipzárát, majd végigsimított a hátamon. Sóhajtottam egyet, imádom minden érintését, rezdülését, de vigyáznom kell vele. Nem akarok ráijeszteni, nem tudja mennyivel tapasztaltabb vagyok nála, és túl fontos nekem ahhoz hogy emiatt bezárkózzon. Pár pillanatig még álltam előtte majd lassan megfordultam. A kezemmel tartottam a ruhámat hogy ne essen le, és felnéztem rá. Szemében boldogság tükröződött, és szeretet. Elengedtem a ruhámat hogy azzal a lendülettel át tudjam ölelni, és óriási testét magamhoz szorítani. Annyival másabb mint Tray, annyival kedvesebb, figyelmesebb. Érezni rajta hogy szeret, még ha nem is tudja teljesen hogy mutassa ki, és így is hogy tapasztalatlanul és félősen is de próbálkozik azzal hogy minél jobban a tudtomra adja. Ő is átölelt, magához húzott, erősen mégis puhán, majd az egyik kezével az állam alá nyúlt és felemelte a fejem. A kemény szája gyengéden tapadt az enyémre, és szenvedélyes csókcsatát vívtunk ölelkezés közben. Bátrabb lett, bontogatja a szárnyait, de vigyáznom kell, nem ronthatom el. 
Elhúzódtam egy picit, homokom az övének támasztottam
- Szeretlek. Elhiszed?
- Nehezen. Nehéz elhinni hogy egy ilyen teremtés engem szeret.
- Miért nehéz? – fogtam két kezem közé az arcát, közben a testem nekinyomva hogy a ruhám rajtam maradjon
- Mert szép vagy, gyönyörű. Okos, talpraesett, egy idegen helyen élsz és meg se viselt az egész. Csodállak és szeretlek egyszerre. Sose éreztem még ilyet ...
- Szeretlek – megcsókoltam – örökké
- Én is szeretlek – olyan szorosan ölelt meg mint még soha
- Ne fürödjek, feküdjünk le azonnal? – kérdeztem
- De, menj csak nyugodtan, itt megvárlak – engedett a szorításon
- Szeretlek – mondtam mégegyszer, majd egyik kezemben a törölközővel, másikkal a ruhám fogva elindultam a fürdő felé
- Én is téged – mondta és mögém lépve megpuszilta a nyakam
- Sietek 
- Nem kell, ahogy jólesik. Keresek neked valami ruhát
Beléptem a zuhany alá, vágytam rá, álmaim férfiára, de nem tehettem semmit. A forró víz jólesett kihűlt testemnek, és arra vágytam hogy itt is Valkyont ölelve állhassak. Sose éreztem ilyen erős szeretetet senki iránt és nem akartam egy percet se nélküle lenni. Viszont szükségem volt erre az időre, hogy lecsillapodjak, és megnyugodjak. Folyattam magamra a meleg vizet, nem tudom mennyi ideje állhattam a vízsugár alatt, de arra eszméltem fel hogy Valky lép be az ajtón, behoz pár dolgot, leteszi a mosdóra, majd mielőtt kimenne megkérdezi
- Minden rendben?
- Persze, csak kicsit elfáradtam. És hiányzik az otthonom.
- Elhiszem kisördög... Beszélgetünk ha kész vagy – elzártam a csapot, és magamra tekertem a törölközőt
- Kész vagyok – léptem ki elé. Láttam az arcán a gyönyört, ahogy a törölközőbe tekert testem nézte. A nadrágja enyhén dudorodni kezdett, ami vonzó és imponáló volt mégse törődtem vele. Odaléptem hozzá és megöleltem.
- Szeretlek. Hiányzik az otthonom
- Tudom... Öltözz fel és gyere – elindult volna kifelé, de elkaptam a karját, hogy maradjon. Megtöröltem magam, és háttal állva felvettem mindent amit behozott nekem.
Kimentünk és beleugrottam a nagy ágyába. Ynnyl is visszaért már, úgy tűnt mint aki jól van lakva, és befeküdt a sarokba a plüssével. Valky elment fürdeni, azt mondta siet hogy tudjunk beszélgetni. Már kint levette a legtöbb ruháját, és gyorsan bement a fürdőbe. Tényleg szuper gyorsan végzett, én pedig addigra elfoglaltam az egész ágyat egyedül és amikor csurom vizes fejjel kijött, csak vigyorogtam rá. Végignéztem rajta és szokás szerint póló nélkül volt, az összes izma, hege látszott, és csöpögött róla a víz. 
- Te nem törölköztél meg? – mosolyogtam
- Nagyon siettem, de így nem férek oda, ha az egészet elfoglalod – nevetett 
- Hát ha szépen kérsz talán ideengedlek – kacsintottam
- Na ide figyelj – indult el felém – ha nem engedsz ide rajtad fogok aludni – és feltérdelt az ágyra
- Na gyere – még jobban szétterültem, hogy ne férjen el sehol
- Te kis ördög – mondta majd egyre közelebb mászott. Csöpögött belőle a víz a takaróra és a lepedőre.
- Olyan vagy mint egy vízesés – kezdtem el nevetni – folyik belőled a víz
- Na várj csak te szemtelen – mondta, és azzal a lendülettel rámvetette magát
- Neeee –próbáltam kijutni Valky alól – most csupa víz vagyooook 
- Látod látod, kellett neked rossznak lenni
- Engedj kiii – próbáltam leszedni magamról de túl nehéz volt – nehéz vagy!
- Hát az izmaimért cserébe ezt el kell viseld – nézett le rám
- Csend – elvörösödtem, mert nem tudtam hogy észrevette hogy odavagyok az izmos testéért
- Na mivan kicsilány? 
- Szörnyű vagy – mondtam és belekapaszkodtam a nyakába – gyere csak ide!
- Héé – mire feleszmélt már összeért a szánk, és megcsókoltam – hmm 
Úgy maradtunk egy darabig, közben Valky lejjebb csúszott és lekönyökölt mellém. Fél kezemmel a hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz, a másik kezem a hátán vándorolt az izmai között. Szuszogott, és belelendült a csókba. Belemélyesztettem a körmöm a hátába, amitől meglepődött de szemmel láthatóan tetszett neki. Morgott egyet, és éreztem hogy odalent sem marad el a reakció. 
- Szeretlek – mondtam
- Én is téged – morogta a fülembe majd rám feküdt

Így aludtunk el.

Másvilág - 5.rész

Amikor felébredtem Valky nem volt mellettem, és nem tudtam hová tűnhetett. Dél körül lehetett mert kezdtem éhes lenni. Felkeltem és borzongva tapasztaltam hogy hideg van. Felvettem a kabátot, itthagyta nekem, biztos sejtette hogy fázni fogok. Odasétáltam az asztalhoz ahol egy papír volt. Elég kesze-kusza írással, és néhány helyen értelmezhetetlenül, de valami olyasmi állt rajta hogy el kell intézzen a gárda tagokkal pár dolgot a bál miatt de utána értem jön és együtt ebédelünk, ha szeretnék. Ha addig felébredek akkor pedig nézzek magamnak egy ruhát, amihez otthagyott egy kevés manát. Egek ezt vissza kell fizessem valahogy... Már más ruhákat is vett nekem, és tuti nem olcsón. De mennyit érhet egy mana? Mondjuk egy átlagos étel mennyi mana lehet? Olyan keveset tudok még, és annyi minden érdekel. 
Felvettem a manát az asztalról, és eltettem. Vigyáznom kell rá mert tuti sokat ér. Óvatosan mentem ki a szobából, nem akartam hogy lássanak. A piac felé vettem az irányt, ahol Purriry felajánlotta segítségét. Fogalmam sem volt róla mennyibe kerülnek azok a gyönyörű ruhák amiket megmutatott nekem. Elővettem a manáimat hogy lássa mennyi a maximum amiért vásárolni tudok, majd elém tette azokat a ruhákat amik szerinte jók lennének és még bele is férnek az árba. Végül egy fekete ruha mellett döntöttem, aminek az alján, és a mell részén arany szegély volt. Szív alakú dekoltázsa volt, és combközépnél nem sokkal feljebb ért. Felpróbáltam és kényelmes volt, Purriry szerint is jól állt, így úgy döntöttem megveszem. Már épp mentem volna visszaöltözni, amikor is egy füttyentést hallottam, majd Eza hangját „Nevra nem elég neked ennyi büntetés?!” , mint aki nem hallott semmit tovább mentem, átöltöztem majd fizettem a macskának. Épp indultam volna vissza a szobába, még el sem döntöttem melyikbe, amikor majdnem feldőltem. Egy pillanat alatt felismertem hogy Valky izmos hasának sikerült nekisétálnom, de az utolsó pillanatban elkapott hogy ne dőljek fel. 
- Na mit vettél? – kérdezte mosolyogva.
- Majd meglátod a bálon – vigyorogtam rá – hogy tudom visszafizetni neked a manát?
- Miért akarnád?  - közbe elindultunk befelé
- Mert ez a tiéd, nem kéne nekem adnod. És még az értékét se tudom, mennyit költöttem? Mennyibe kerül egy étel, vagy víz itt? – kérdeztem kétségbeesetten.
- Nyugalom kicsi lány, ennyit tudok nélkülözni, főleg hogy olyan dologra költöttem amit szeretek, úgyhogy nem kell visszaadni. – mondta, majd fokozatosan elkezdett vörösödni a feje, ahogy rájött mit mondott.
- Reménytelen eset vagy – nevettem, majd beléptem az ajtómon. – Te most várj meg, 2 perc. – eltettem a ruhát a szekrénybe, gondosan hogy ne gyűrődjön össze, majd kimentem vissza Valkyhoz.
- Tuti nem láthatom? 
- Nem, majd a bálon. – kacsintottam rá.
- Igazából lenne is egy kérdésem ezzel kapcsolatban – túrt bele a hajába párszor. – Eljönnél velem a bálba?
- Örülök hogy megkérdezted, persze hogy elmegyek – vigyorogtam – mikor is lesz pontosan?
- Holnap után, lassan kész van minden. Szeretnél ebédelni egyet?
- Igen, éhes vagyok. Mi ma az ebéd?
- Nem tudom még, nézzük meg.
Elmentünk az ebédlőbe, és leültünk enni. Beszélgettünk kicsit, majd Valkyt elhívták hogy segítsen még a tánctéren, és pár dolgot felállítani. Úgyhogy én elmentem Miikohoz hogy kell-e valamit csinálni. Természetesen semmi feladat nem volt, de összetalálkoztam a lányokkal, így nekik is elmentünk ruhát nézni. Aleaja természetesen egy kék ruhát választott, ami rövid volt és nagyon kivágott. Ykhar egy habos-babos ruhát választott, ami vajszínű volt. Karenn pedig egy rózsaszín black widow ruhát választott, ezt még névről is ismertem. Néztem mennyit fizetnek, de az enyém majdnem 2-3szor ennyibe került. Valkyon nagyon sokat költött rám... Nem tetszik ez nekem. Amikor visszamentünk főhadiszállásra, Miiko beszélni akart velem. Elmagyarázta a mana működését és elmondta hogy én is fogok kapni hogy tudjak belőle gazdálkodni. Örültem hogy kicsit felvilágosítottak ezzel kapcsolatban is, de nagyon nem tetszik hogy ezek alapján Valky tényleg nagyon sokat költött rám. Valahogy vissza kell fizessem.

A következő nap gyorsan telt, most már rám is szükség volt a díszítésnél, Ykhar vezetésével, és az obszidiános fiúk segítségével mindent feldíszítettünk még a legmagasabb pontokat is. Közben elkezdett havazni is, úgyhogy jó jött a Valkytól kapott kabátom, valamint az első fizetésemből vettem egy meleg cipőt is. Valahogy úgy érzem valaki keze ebben is benne volt, mert meglepően olcsó volt. Ezával is beszélnem kellett hogy próbáljuk kitalálni mi vagyok, a hajam teljesen átmenetes lett, a töve éjfekete lett, a vége türkiz zöld. Eza kezdte kizárni a hótündér ötletét, de én nem akartam bukott angyal lenni. Főleg hogy kiderült a bukásuk miatt néhánynak kitépték a szárnyaikat is, bár az a része hogy bármire képesek eléggé vonzó volt. Akármit is jelenthet az a bármit. Úgyhogy mozgalmas volt ez a nap is. 
Este visszamentem a szobámba fürdeni, elég fáradt voltam. Amikor kijöttem a fürdőből valaki az ágyamba feküdt. Még jó hogy volt rajtam törölköző, mert fogalmam sem volt ki van itt. 
- Lassú vagy – mormolta, és megismertem a hangjából, Valkyon volt az.
- Hát te? – kérdeztem.
- Jöttem aludni.
- Ja hogy mostantól átköltözöl ide?
- Zavarok? – könyökölt fel
- Nem mondtam – majd elkezdem felé sétálni. – A pizsamámon fekszel.
- Ohh bocsi, tessék – vette ki maga alól, és nyújtotta nekem.
Hátat fordítottam neki, felvettem a pólóm, majd levettem a törölközőt és felöltöztem a póló alá. Az ügyes hadművelet után kivittem a törölközőt és visszajöttem a szobába.
- Te lustaság – nyugtáztam Valky fetrengését.
- Hé én egész nap dolgoztam.
- Nem mintha én nem tettem volna – nevettem rajta.
- Jó na, inkább gyere aludni.
- De én még nem vagyok álmos – mondtam, de leültem mellé az ágyba.
- Gyere piszkálom a hajad – mondta és szinte felemelt fél karral hogy odahúzzon magához.
- Na jó... Közben mesélek. Képzeld Eza szerint angyal vagyok.
- Hűha, tuti eltévesztette, szerintem inkább egy kisördög – mondta mosolyogva, és összekócolt.
- Nem is igaz! – kezdtem püfölni a mellét, de meg se kottyant neki.  – Amúgy te egyre kevesebb ruhában alszol, már fel se vettél pólót.
- Mert meleg van – vörösödött el, bevallom ez volt a cél.
- Dilis vagy – nevettem rajta – amúgy félek ettől a bukott angyal dologtól.
- Ha Miiko megtudja ő is fog. Minél tovább titokban kell tartani előle.
- Miért? A képességek miatt?
- A képesség miatt. Egy van, az hogy konkrétan bármit tudsz csinálni.
- Bármit? – néztem rá vigyorogva, mire megint paprika vörös lett
- Azért okosan – söpörte az arcomba a hajam, és nevetett.
- Te vagy a kisördög inkább... – néztem rá gonoszan.
- Hát ahogy elnézlek inkább te – nevetett – na de ne legyél rossz, aludjunk inkább.
- A lusta fajtádat – fogtam a hajam és rápakoltam az arcára az egészet – tessék szenvedj!
- Hé, pfujj, blee, nem kapok levegőt – kalimpált és prüszkölt, én meg majdnem lefordultam a nevetéstől.
- Na jó – mondtam es egy elegáns mozdulattal hátra dobtam a hajam – megmentettelek.
- Kösz. Ezért büntetés jár! – mondta es elkezdett csikizni.
- Neeeee – vinnyogtam, és elkezdtem visítani úgy nevettem, majdnem le is estem az ágyról de Valky elkapott.
- Látod kellett neked rossznak lenni! – még mindig csikizett, úgyhogy gondoltam valahogy meg kell fordítani a helyzetet.
- Ezt neked! – mondtam és beleharaptam a csuklyájába, amire leállt.
- Hegyesek a fogaid. Nem egy vámpír vagy véletlen? – éreztem a hangján hogy mosolyog.
- Nfem – próbáltam válaszolni neki, a nyakával a számban.
- Hát jó – mondta, és átkarolt, majd átfordította a helyzetet így alá kerültem, és rámfeküdt. – Na így talán alhatok
- Segítség – nyöszörögtem a fülébe – nehéz vagy!
- Mit mondtál?! – emelkedett fel, és szúrósan nézett rám.
- Azt hogy nehéz vagy – vigyorogtam rá.
- Te akartad – rámfeküdt, de sokkal feljebb és így a fejem a mellkasa alá került, alig kaptam levegőt tőle – így jobb?
- Neeem, engedj kiii!
- Csak ha megígéred hogy alszunk – nézett maga alá.
- Na jó ígérem.
Lejjebb csúszott, a mellkasomra hajtotta a fejét és átdobta rajtam a karját.
- Jó éjszakát kisördög!
- Neked is nehéz óriás!
- Grr – beleharapott a vállamba
- Na csak nem tanulsz tőlem? – megpusziltam a feje búbját, és átkaroltam.
Hamar elaludtunk. Holnap bál lesz, nagyon izgultam és arról álmodtam hogy ketten táncolunk az óriás tér közepén.

Reggel arra keltem hogy Valkyon teljesen rámfeküdt, és elterült rajtam. Esélyem se volt felkelni, de nem akartam ezért felkelteni, úgyhogy elkezdtem babrálni a haját, meg a nyakát, később az egész hátát. Ahhoz képest hogy tele volt sebekkel a bőre puha volt, a haja pedig selymes. Boldognak éreztem magam, még úgy is hogy semmi kimondott dolog nincs közöttünk. Trayel sajnos ez nem volt elmondható. Ő egy borzalmas természet. Állandóan vitatkozni akar, még akkor is ha amúgy semmi értelme nincs. Ha nincs igaza akkor hisztis lesz és megsértődik, mint egy kisgyerek.

Tray /Kép: Tumblr/

 Két és fél éve vagyok vele, de ennek az utolsó 6-7 hónapja kezdett kínszenvedés lenni. Semmi se volt jó soha amit csináltam, de ennek ellenére nálam lakott a saját lakásomban, persze lakbért, vagy rezsit nem fizetett. Ha megsértődött eltűnt napokra, ha megkérdeztem hol volt csak még szörnyűbb lett. Eleinte féltem szakítani vele, de betelt a pohár ezért mentem az erdőbe átgondolni mit kéne mondanom. Viszont álmodni se mertem hogy idejutok. És hogy ilyen hamar beleszeretek valaki másba. Aki teljesen más mint Tray. Kétes érzelmek kavarogtak bennem, amikor Valkyon felnézett álmos fejjel, majd visszaejtette magát.
- Jó reggelt Csipkerózsika!
- Az ki? – morogta
- Egy mesében egy csaj aki 100 évig aludt – nevettem, és kikotortam a haját a feje alól.
- Ez nem is volt 100 év... Csak 99 
- Hülye vagy – nevettem es megöleltem a fejét, csak azt értem el rendesen. – Na figyelj fel kéne kelni, mielőtt megint beront valaki.
Elkéstem, ebben a pillanatban nyílt az ajtó. Nevra toppant be, azt se tudom mit keresett itt.
- Mi a fasz? – káromkodott.
- Neked is jó reggelt! – morogta Valkyon – Mit akarsz?
- Miiko üzeni hogy mindenki készülődjön, az ebédlőben beszélünk, 1 óra múlva. Utána pedig már a bálra kell öltözni.
- Remek, úgy is éhes vagyok, te nem? – kérdeztem az óriást aki még mindig nem akart felkelni
- Nem tudom 
- Na jó én megyek nem akarom ezt nézni – mondta Nevra és becsapta az ajtót.
- Ennek meg mi baja? 
- Nem tudom, de nem akarok felkelni – mondta majd ledőlt oldalra.
- Te mit csinálsz? – majdnem leesett
- Leesek – válaszolta, mintha egyértelmű lenne.
- De már nincs matrac! – láttam a felismerést az arcán de már késő volt, lepottyant a földre.
- Au – nyekkent egyet. Lenéztem, de ugyanúgy feküdt mintha az ágyban lenne. – Hideg a föld.
- Talán gyere vissza ide – néztem ahogy szenved – neked mi bajod? 
- Nem tudom – mondta és felnyúlt az ágyra – gyere le te is.
- Minek?
- Csak gyere – elkapta a kezem és lerántott.
- Jajj – ráestem, és elterültem rajta – tiszta hülye vagy
- Nem igaz – mondta, majd átfordult és alatta voltam megint.
- Most én is fázok 
- Unatkozom – mondta, majd felkelt.
- Hé és velem mi lesz? – fogta magát és felkapott a vállára – Azta de magas vagy!
- Meg kéne fürdenem, tegnap este csak te voltál. Gyere menjünk át a szobámba. – mondta és elindult kifelé.
- Te most mit csinálsz? – még mindig a vállam voltam
- Átviszlek – jelentette ki nemes egyszerűséggel
Átsétált a folyosón, bement a szobájába, majd a szekrényhez sétált és kutatott benne, bement a fürdőbe és letette a cuccait.
- Engem mikor óhajtasz letenni? – kérdeztem 
- Jó kérdés... 
- Csak nem így akarsz fürdeni?
- Ki tudja? – mondta és láttam hogy mosolyog. – na jó leteszlek – és letett a fürdőben.
- Kimenjek? 
- Nekem mindegy – válaszolta, majd nekem háttal levette a gatyáját és belépett a zuhanyba. Elhúzta a függönyt és elkezdett zuhanyozni.
Éreztem hogy most én pirultam el. Fogalmam sincs mi történik. Eddig úgy tűnt semmi tapasztalata nincs most meg ez. Mi a fene folyik itt?
- Nem zavarok? – kérdeztem.
- Miért zavarnál? – jött a válasz a zuhanyból – nem csinálsz semmit
Még, gondoltam, még semmit, de ha így folytatod eléred hogy csináljak. 
- Ha kész vagyok menjünk ebédelni 
- De én még nem vagyok kész – néztem végig a pizsamámon
- Akkor azért még visszamegyünk a szobádba
- De én is akarok zuhanyozni – mondtam
Kinézett a függöny mögül, és láttam a fél testét, ami kilógott mellette. Arra azért figyelt hogy ne látszódjon túl sok.
- Gyere csak – vigyorgott
Éreztem hogy most én pirulok el megint.
- Ezaz! – mondta – van amitől te is zavarba jössz! – nevetve fordult vissza
Szóval erre ment ki a játék, azt akarta hogy én is zavarba jöjjek. De ezt nem hagyom annyiban, de nem ám. Fogtam egy törölközőt, majd levettem a felsőm, és lassan odaléptem hozzá. Hátulról átöleltem és hozzásimultam. Ezt neked, láttam hátulról is ahogy elvörösödik a feje. Végig simítottam vizes mellkasán majd elengedtem és magamra tekertem a törölközőt.
- Nyertem – nevettem, és láttam hogy nem mer megfordulni.
- Nem igaz... Na jó de, nem merek megfordulni. – vakarta meg a fejét.
- Hehe, csinálhatunk ebből versenyt, de ki tudja mi lesz a vége. Áthozom a cuccaim, utánad fürdök.
- Rendben – mondta legyőzötten.
Kimentem a folyosóra, már pólóban és átsiettem a szobámba pár ruháért. Minél melegebb cuccokat akartam felvenni mert kezdett tényleg téliesen hideg lenni. 
Visszasiettem Valkyhoz aki már felöltözve várt rám. Még mindig kicsit vörös volt, de már nem annyira.
- Ez gonosz húzás volt – kicsit újra vörösebb lett
- Te kezdted. Te akartad hogy veled fürödjek, én próbálkoztam, de zavarba jöttél. – vigyorogtam rá.
- Te tényleg egy bukott angyal vagy, sőt már lepaktáltál az ördöggel is. – nézett rám gonoszan.
Odamentem hozzá és megöleltem. Meglepődött de visszaölelt. Jó illata volt és éreztem a derekán a puha bőrét. Nem akartam elengedni.
- Zuhanyozz kisördög! Ha akarod majd nézlek én is – kacsintott, de picit elpirult.
- Te itt most magadat húzod csőbe – mosolyogtam rá, majd elmentem fürdeni. 
Gyors voltam, felöltöztem majd elmentünk az ebédlőbe enni. A legtöbb gárdatag már ott volt, és ahogy elkezdtünk enni megérkezett Miiko is. Tartott egy kis eligazítást hogy a bálon mi hol lesz, mi miatt kit kell keresni, de meglepetésünkre Valkyont nem sorolta fel sehol. Kicsit mintha őt is meglepte volna de nem szólt semmit. Amikor végzett, Miiko még szólt a vezetőknek:
- Valkyont, Nevra, Ezarel! Veletek beszélnem kell még.
Valky visszaküldött a szobába, azt mondta készüljek össze, addig ő beszél Miikoval, utána értem jön. Kezdett sötétedni, és az épületen kívül a világítások kezdtek felkapcsolni. A szobában átöltöztem, vettem egy meleg de szép magasított sarkú cipőt, valamint a ruhámat amit Purrirynél vettem. De mivel hideg volt így ezért átmentem Valkyonhoz, hogy feltúrjam a szekrényét és előszedtem egy bundás felsőt, valószínűleg nem hordja már mert jóval kisebb a többinél. A szerzeményemmel együtt visszamentem a szobámba, és kisminkeltem magam egy picit. Kisvártatva kopogtak, és Valky állt az ajtóban
- Kisördög, ha gondolod indulhatunk
- Felőlem mehetünk óriás
Így indultunk neki a bálnak, karöltve. 
- Tudtam hogy te voltál – kezdte
- Mi?
- Elloptad a felsőm – mosolygott.
- Fáztam – mentegetőztem.
- Az ördögök sose fáznak – kacsintott rám
Először körbenéztük az egész karácsonyi vásár területén, vettünk egy italt az egyik macskánál, finom volt, de picit erős. Mintha alkohol lett volna, de valahogy mégse. Átsétáltunk a vásáron, egy csomó ruha, cukorka, csengettyű, dísz, mindenféle volt a pultokon. A legfőbb dísz és árucikk mindenhol fenyő, magyal, fagyöngy és hasonló ünnepi dolgok volta. Egyik árus játékokat árult.
-  Vegyünk Ynnylnek karácsonyra egy crysalim plüsst! – kiáltottam fel.
- Ezt kérném! – mutatott Valky a plüssre az árusnak, aki odaadta neki. Valky fizetett majd mentünk tovább.
- De hát azt én akartam
- Neked még nincs elég pénzed ilyenekre – mondta. Átkarolt és a kezembe nyomta a plüsst. 
- Hogy fogom ezeket mind visszafizetni?
- Mondjuk úgy, hogy néha hagyod magad zavarba hozni
- Tényleg versenyt csinálsz belőle? – nevettem
- Ha nincs ellenvetés – nézett rám
- Legyen ahogy akarod, de hidd el én nyerek – kacsintottam.
- Jó a mai húzásod ördögi volt... Én... Mindegy nem fontos. Nem akarsz cukorkát venni?
- Inkább ennék valami süteményt
- Akkor gyere
Sétáltunk, ettünk, ittunk, beszélgettünk. Visszavittük Ynnylnek a plüsst, szemmel láthatóan örült neki, és befeküdt vele az ágyam aljába pihenni. Mi visszamentünk és sétáltunk még. A zene kertjében befagyott a tó, páran korcsolyáztak, a cseresznyefa előtt párbajozni lehetett, és a pavilon mellett volt a tánctér.
- Szabad egy táncra, kisördög? – nézett rám kissé meghajolva
- Természetesen, óriás úr – hajoltam meg én is
Lassú számot játszottak, így a zene ütemére lassan lépkedtünk, egymáshoz közel. Nem tudom mennyi ideje táncolunk így, de pár szám tuti lement már, amikor Valkyon magához húzott és átölelt. Egy csomó ideig így voltunk, sok pár cserélődött körülöttünk, de mi még mindig fent voltunk. 
Egy lassú szerelmes szám indult el most, én pedig felnéztem.
- Jól érzem magam veled – elpirultam
- Én is veled – ő is elpirult.
- Most mindketten zavarba jöttünk – néztem rá mosolyogva – mi lenne, ha ez lenne a célunk?
- A közös zavar? – nézett vissza
- A közös minden 
Megcsókolt. Valkyon megcsókolt. Kemény szája először csak hozzáért az enyémhez, játszadozott az ajkaimmal. Szétnyitottam a szám, és visszacsókoltam, lassan érzékien. Tudtam vagyis sejtettem hogy neki ez az első, de meglepően jól csinálta, nyelvével lassan fedezett fel mindent, minden egyes szegletét az ajkaimnak és a számnak. Összeért a nyelvünk amit egy kis sóhajjal nyugtázott, majd egy hangyányit gyorsított a tempón. Megharaptam az alsó ajkát, és megszívtam egy picit. Magához húzott, és tovább dőlöngéltünk a zenére egymásba fonódva. 
Amikor elhúzódtunk egymástól szorosan megölelt, és megkérdezte
- Én eléggé zavarba jöttem. És te?
- Én is... De rájöttem valamire
- Mire?
- Hogy szeretlek Valkyon.
- Én is szeretlek téged Katarina..

Másvilág - 4.rész

Dörömbölésre keltem. Valky még mindig aludt, úgyhogy lassan elfordítottam a fejem. Hallottam egy kulcsot a zárban, akkor jutott eszembe hogy Miikonál van az a kulcs amit Nevra megtartott. De ő nem jönne be csak így. Akkor ki lehet ez? Mire reggeli bágyadt agyammal eljutottam eddig a következtetésig, az ajtó már kinyílt és Ezarel rontott be.
- Megtudtam mi vagy!! Vagyis nagyjából! – lóbált egy csomó papírt – Ti meg mi a fenét csináltok?!
- Felébredünk – nyöszörgött Valky.
- Nem arra gondoltam, miért vagytok egy ágyban? És hol a ruhád? Ahh inkább nem érdekel, 10 percet kaptok hogy megjelenjetek a laborban! –  bezárta az ajtót és hallottuk ahogy elviharzik.
- Jó reggelt! – mondtam fáradtan, kiterülve Valkyon mellkasán.
- Jobbat! – mondta és összeborzolta a hajam.
/Szerk. megj.: Katarina haja nem olyan hosszú mint az első részben lévő képen, csak úgy jól mutatott a rajz/
- Hé – mondtam erőtlenül. – Nem akarok felkelni...
- Én nem is tudok – nevetett.
- Ez enyhe célzás hogy keljek fel? – néztem rá és elkezdtem feltolni magam, de a karjaim nem bizonyultak túl erősnek.
- Nem, ez egy indok hogy maradjak – nevetett majd visszarántott és átölelt.
- Hát jó – mondtam kicsit fulladozva, mert elég erősen sikerült szorítania. – akkor maradjunk.
- 10 percet kaptunk, ebből eltelt 2...
- Nekem 20 perc kell az öltözéshez, főleg ezekbe a szar göncökbe.
- Milyen ruhát látnál szívesen?
- Valami meleg kicsit szűkebb cuccot. Mint Nevra felsője, és egy olyat mint a te felsőd, csak én kabátnak.
- Hmm meglátjuk mit tehetek. Menj el zuhanyozni, addig szerzek valamit.
- Ne felejts el felöltözni! – nevettem es legurultam róla.
- Jó hogy mondod. Olyan meleg volt amíg itt feküdtél hogy fel se tűnt, hogy nincs rajtam felső.
Felkeltem és átmentem a fürdőbe hogy jó meleg vizet engedhessek magamra. Nem akartam sokáig fürdeni már így is bőven kifutunk Eza 10 percéből. Nagyon fura, hab állagú itt a szappan kicsit meglepődtem először de már kezdem megszokni. Legalább jó illatú leszek tőle.
Kiléptem a fürdőből törölközőbe csavarva, és Valkyval találtam szemben magam akinél egy csomó ruha volt.
- Válassz melyik tetszik, aztán én is megmosom magam amíg öltözöl.
- Honnan vannak? Csak nem vetted őket?!
- Ki tudja – kacsintott egyet és bement a fürdőbe.
- Istenem, de sokkal fogok én tartozni – mormoltam magamban.
Felpróbáltam pár cuccot, egész jók voltak rám. Egy Nevráéhoz hasonló fekete felsőt, és egy sötétkék nadrágot vettem fel ami pedig Aleaja és Ewelein nadrágjának keveréke lehetett. Nagyjából. Nem tudtam eldönteni. Valamint elloptam Valky bundáját, picit nagy volt de annyi baj legyen, legalább meleg és jól áll.
Kihúztam a függönyt, kinyitottam kicsit az ablakot hogy jöjjön be levegő. Sokkal hűvösebb van mint tegnap volt, gyorsan változik itt az időjárás, majd ennek is utána kell kérdezzek.
Valky épp akkor lépett ki a fürdőből amikor én visszacsuktam az ablakot.
- Mehetünk!
- Még mindig nem öltöztél fel – nevettem rajta.
- Várjál, rajtad van a felső, mit vegyek így fel?

/Tumblr-s kép/

- Nem tudom válassz valamit. Ez a rózsaszín felső például tök jól állna! – összehúzott szemöldökkel nézett rám, majd elindult az ajtó felé.
- Gyere! – mondta, én pedig követtem.
Kinézett a folyosóra, és gyorsan benyitott párral odébb lévő ajtón.
- Bújj be! Ez az én szobám.
- Azta sokkal szebb és nagyobb, mint az enyém.
- Hát, gárdavezető vagyok. – vigyorgott rám. Benyúlt a szekrénybe és kivett egy majdnem ugyanolyan felsőt mint amit elloptam tőle.
- Nemár, mennyi van neked ebből?
- Jó sok – még mindig mosolygott.
- Nincs valami olyan cuccod amiből csak egy van?
- Miért?
- Sietnünk kéne, Eza már vár. – mondtam és kifelé húztam magam után. Nem akartam elmondani neki hogy akarok tőle egy ruhát ami csak az enyém.
- Ez 20 perc volt! – csattant fel ahogy beléptünk. – Rajtad meg mi van?!
- Fázott. – vágta rá Valky mielőtt bármit mondhattam volna. – Mi volt ilyen sürgős? Aludtunk volna még...
- Persze, aludtatok. Én is ezt mondanám. – forgatta a szemeit – Na de a lényeg van pár tippem mi lehet a kisasszony.
- Több tipped is van? – néztem elkerekedett szemekkel. Kíváncsi vagyok milyen fájna tartozom.
- Igen, az egyik amit eleg valószínűnek tartottam, bár így hogy fázol megingott a hitem benne, az a hótündér.
- Az micsoda?
- Szárny nélküli, téli tündérek. Szeretik a havat, és jól bánnak vele. Ha egy óriás jégfalba ütközöl, nagy eséllyel ők állították.
- Aztaa! 
- De korántsem biztos hogy az vagy. – jelentette ki. – Lehetsz még leszármazottja bukott angyalnak, ez a hajszíned miatt lehetsé...
- Azok mit tudnak?? – vágtam gyorsan közbe.
- Nyugalom – tette a vállamra Valky a kezét.
- Azok kérlek szépen szinte bármire képesek, nem véletlenül bukott angyalok. De amúgy csomó más is lehetsz, de ez a kettő volt a fő amire bukkantam.
- És hogy tudjuk meg pontosan?
- Idővel kitapasztalod – mosolygott Valky. – Ezarel drága van még valami vagy alhatok még egy kicsit?
- Nem, ennyi volt mehettek. 
Elköszöntünk és visszamentünk hozzám. Ynnyl elküldtem hogy hozzon enni, meg amit talál, esetleg valami játékot magának.
- Eldaryában nincs tükör? – kérdeztem Valkyt.
- De szerintem nekem van is egy valahol. Miért?
- Zavar a hajam és szeretném befonni. Átmehetek a tükörhöz?
- Persze gyere menjünk. – mondta és átkísért a szobájába. – Valahol a szekrény mélyén lesz.
Leültem az ágya szélére és megpróbáltam ketté választani a hajam addig is. 
- Itt van ni, remélem elég nagy. – alig bírta tartani az óriás tükröt.
- Hu, persze, tudnád nekem tartani?
- Természetesen – emelte feljebb hogy lássam magam. 
Pár perc alatt végeztem is, a hajam zöld vége még mindig kicsit fura volt de kezdtem hozzászokni.
- Jaj, lenne egy kérdésem az időjárással kapcsolatban! – jutott eszembe hirtelen. – Tegnaphoz képest ma reggel sokkal hidegebb volt, miért van ez?
- Nálunk sokkal gyorsabb minden, az évszakok is nagyon gyorsan változnak. Ezért ma vagy holnap már simán lehet hó is. Utána pár nappal lesz karácsony.
- Itt is van karácsony? – örültem meg a hír hallatán.
- Igen, karácsonyi bál is lesz, amit idén a mi gárdánk szervez.
- Aztaaa, sose voltam még bálban!
- Akkor itt az ideje – kacsintott rám.
- Kell valami szép ruha, meg ékszer, és a hajam is meg kell csinálni – kezdtem fel-alá táncolni a szobában. 
Amíg én magyaráztam miket akarok Valky eldőlt az ágyon, levette a kabátját amit ő pólónak hord, és egy darabig nézte hogy szórakozok. Láttam hogy fáradt úgyhogy megkérdeztem:
- Nem aludtál jól? Fáradtnak tűnsz.
- Dehogynem! Sokkal jobban mint alapból. Csak még nem eleget...
- Akarsz még aludni? – odamentem és leültem mellé az ágyra. Levettem én is a kabátot, kezdett meleg lenni.
- Nélküled nem – mosolygott, de már félálomban volt. 
- Akkor alszom veled – mondtam és bebújtam mellé az ágyba. 
Magához ölelt jó szorosan, megint éreztem meztelen felsőtestét miközben átöleltem. Elégedetten szuszogott, és lassan én is álomba merültem.

Másvilág - 3.rész

/Valkyon/

- Mit csináltatok?! – üvöltött Miiko.

- Se.. semmit – köpni nyelvi alig bírtam, nagyon ijesztő volt ahogy rám nézett.

- Ne mondd hogy semmit, Nevra egymáson talált titeket, ruha nélkül!!

- Tessék?! Oké hogy Katarinát is be akarja hálózni, de ez azért több a soknál! Beszélgettünk a földi életéről, majd elaludtunk. Ruhában! – összefontam a karom magam előtt.

- Nevra nem ezt mondta. – nézett rám még mindig mérgesen.

- Jólvan kérdezd meg Katarinát is felőlem ha nem hiszed el, amúgy is tök hideg volt, még fázott is hazafelé. Hogy lehettünk volna ruha nélkül? – láttam hogy ez elgondolkodtatja.

- Hmm beszélek Nevrával, de mostmár valószínűnek tartom hogy te mondasz igazat... Bocsánat Valkyon. Azért kérlek tartsátok a négy fal között a dolgaitok...

- Úgy lesz. Én pedig bocsánatot kérek amiért eltűntünk, a gallitrotot akartuk megkeresni de utána leültünk beszélgetni, és elaludtunk. Legközelebb nem fordul elő, vagy engedélyt kérünk a HQ elhagyására vacsoráig.

- Úgy legyen – mondta, majd intett hogy menjek el.

Meg kell keresnem Katarinát...

/Katarina/

Miiko nagyon mérges volt, és kiabált. Nem hallottam mit beszél Valkyval, de hangosak voltak. A jelentés befejezése után a szobámban vártunk Ynnyllel együtt, hátha történik valami, amikor valaki berontott a szobába.

- Szia szépségem, csak nem elcsábított Valky bácsi?

- Nevra mit keresel te itt? Kérlek most menj el!

- Ha Valkyon megkaphat én miért ne tehetném? – nem volt magánál, és felém téblábolt.

- Nevra, te ittál?!

- Áh csak egy kicsit – majdnem összeesett – és lehet hazdutam kicsit Miikonak is – csuklott egyet.

- Mit mondtál neki? Ne gyere közelebb, maradj ott! – hátráltam – Francba!! – majdnem rámesett, alig állt a lábán.

- Semmit, csak lehet Valkyon naaagyon naaaaaaagyon ki fog kapni, te pedig az enyém leszel. – elégedetten, és részegen vigyorgott.

- Ó egek....

A következő pillanatban rám ugrott és eldőltem az ágyra, sikítottam egyet, mire Ynnyl kifutott a folyosóra és elkezdett ugatni és vonyítani.

Két másodperccel később Miiko és Valkyon rontott be, miközben én sikítoztam Nevra pedig alkoholtól bűzlő szájjal próbált megcsókolni. Miiko üvöltözött, Valky pedig felkapta Nevrát és letette a földre, majd mellém ült az ágyra.

- Jézusom jól vagy? – suttogott, mert Miiko közben Nevrával kiabált és kék lángcsóvák cikáztak körülötte.

- I..igen azt hiszem... Tiszta részeg, azt akarta amire gondolok? – még sokkban voltam, de kezdtem megnyugodni, Miiko hangja kivételesen megnyugtatott, mert tudtam hogy engem véd.

- Mit csinált ez az istenverte barom? – dühös volt. Nagyon.

- Még semmit, időben ideértetek hála az égnek...

- Ynnylnek köszönd, őt hallottuk meg.

Épp most ugrott fel az ágyra mellém és fészkelt be az ölembe. Elkezdtem simogatni a puha buksiját, és egy puszit nyomtam rá.

- Ügyes kislány vagy, Ynnyl.

Elégedetten mordult egyet. Miiko nyomában Nevrával kiviharzott, egy mondatra állt meg: 'Várjatok meg itt, mindjárt jövök! És csak semmi olyasmi amire ez az agyatlan vámpír készült!'

Valky felállt és becsukta az ajtót, leült mellém az ágyra és mégegyszer megkérdezte hogy jól vagyok e.

- Persze, semmi baj. Inkább megijedtem csak... Mi volt Miikoval?

- Nevra nagyon ki fog kapni, hazudott neki.

- Tudom – nekidőltem a vállának. Elég izgalom volt ez egy napra.

- Honnan? – fordult felém, mire majdnem eldőltem mert a válla is arrébb ment.

A vállamnál fogva megtartott – Ő mondta... Azt mondta lehet hogy hazudott Miikonak, amiért te büntetést kapsz és én az övé leszek.

- Azt mondta Miikonak... – csupa vörös volt a feje – szóval hogy... – Csak nem? Azt mondhatta amire gondolok? Istenem ez a vámpír. Remélem legalább mentségére szól hogy már akkor is részeg volt..

- Azt mondta hogy csináltuk, amit ő akart most?

- Iigen.. és azt is hogy... majdnem közben talált ránk – kezdtem félni hogy lassan kigyullad a feje, olyan piros volt.

- Ne legyél zavarban, nem történt semmi. Bár Nevra szerintem még annak is örült volna ha nem kellett volna hogy hazudjon. – lehet ezzel nem segítettem, csak még rosszabb lett a helyzet, szégyenlősen pillangatott lefelé.

Mázlimra Miiko lépett be, becsukta az ajtót és leült egy székre velünk szemben.

- Valkyon veled meg mi történt? – értetlenül állt Valky vörös feje előtt.

- Kicsit zavarba jött. Nevra él még? – nem voltam benne biztos, amikor elmentek enyhe halálfélelmet véltem felfedezni az arcán.

- Persze, csak büntetést kapott. 2 hétig az a "küldetése" hogy mosogat Karuto helyett. – kacagott egyet.

- Szegény Karuto – nevettem vele. Valky pedig kezdett emberi színű lenni.

- Na tisztázzuk akkor ti a gallitrottal együtt aludtatok...

- Amikor is arra keltem hogy morog, és kinyitottam a szemem. Nevra és Shaitan állt fölöttünk, és szólt hogy vársz minket. Úgyhogy visszajöttünk. És onnantól pedig tudod. – folytattam.

- Rendben van. Figyeljetek felőlem csinálhattok bármit, amíg nem megy a munkátok rovására. És nem tudok róla... – mondta és rám kacsintott.

- Ne aggódj – nevettem - az biztos hogy Nevránál diszkrétebbek vagyunk.

Miikoval nevettünk, kicsit beszéltünk a vámpírról, majd Valky ismét vörös fején nevettünk, aki szerintem legszívesebben elsüllyedt volna. Nem hittem hogy ilyen kedves is tud lenni és jó a humora, most meglepett vele. De Valkyonról sem hittem hogy ilyen könnyen zavarba jön. Lehet semmi tapasztalata nincs. De nem ez nem lehet egy ilyen pasinak ne lenne? Majd valahogy megtudom.

- Most mennem kell, Katarina te éjszaka kipihened a nap fáradalmait, Valkyon te pedig ittmaradsz és vigyázol rá. Hozatok neked egy matracot. A mihez tartás végett... – kacsintott, és kiment.

Elterültem az ágyon – Fárasztó egy nap volt ez...

- Igen, még úgy is hogy aludtunk.

- Jól esett – néztem fel rá – kár hogy Nevrára keltünk...

- Valamiért nagyon tapló volt ma. Nem is értem miért hazudott ilyenben Miikonak.

- De legalább ő kedves volt most. Sőt, azt hitte együtt vagyunk. Szerintem – tettem hozzá gyorsan.

- Hát... Lehet – vakarta meg a fejét, és még mindig vörös volt a feje.

- Baj van?

- Nem, nem csak... – rám nézett – inkább játsszunk a telefonoddal.

- Hát rendben – szép téma váltás...  Felültem hogy előszedjem.

- Hogy lehet képeket csinálni vele? Olyat amit magadról mutattál?

- Nézd így! – megmutattam neki, és csináltunk egy selfit.

Nagyon tetszett neki, így csináltunk még egy csomót. Valky hátra dobta magát az ágyon és csinált pár képet a szétterült hajáról, majd rájött hogy lehet megfordítani a kamerát és engem fotózott.

- Meg akarom nézni őket! – jelentette ki. De fekve maradt így mellé dőltem.

Kopogtak. Felkeltem és kinyitottam az ajtót.

- Jamon hozni matrac, Jamon hova letenni?

- Nézd tökéletes lesz itt az ágy mellett.

- Köszi Jamon! – mondta Valky majd őt is lefotózta.

- Omm Jamon most menni, jó éjszakát!

Jamon kiment a szobából én pedig bezártam az ajtót, és ellenőriztem az ablakot is. Nem akartam újabb betolakodót a szobámba.

- Na van matracod. – mondtam neki.

- Menjek le az ágyról? – lekonyult a szája sarka.

- Haha, dehogy – mondtam és mellé ugrottam az ágyra. Nevettem és eldőltem.

- Naa nézzük meg a képeket!

- Jó jó nyugi. – mondtam és beléptem a galériába.

Elkezdett lapozgatni és boldognak látszott hogy jó képeket csinált. Neki döntöttem a fejem és nem vettem észre hogy tovább tekert a mappában.

- Ó ezek kaják! Ezek pedig emberek fura ruhákban! Ki ez a fiú veled?

- Hát ő... 1,5 éve a barátom a földön. De mostanában nagyon rosszban voltunk. Kicsit sajnálom szegényt, de egyáltalán nem hiányzik... Tray a neve.

- Barátod? Mármint jártok?

- Még igen, azért mentem sétálni az erdőbe mert ki akartam találni hogy szakítsak vele. De hirtelen idejutottam, és nem is gondoltam rá azóta.

- Nem szereted már? – úgy érdeklődött hogy kezdtem kicsit kínosnak érezni.

- Nem... Már más tetszik, és rossz érzés hogy nem tudtam neki szólni róla...

- Más? Kicsoda? – azt hiszem féltékeny. Kezdem összerakni a dolgokat. Nem volt még kapcsolata soha, és most kicsit megijedt. Legalábbis ezt tudom elképzelni.

Lógva hagytam a kérdést a levegőben, odamentem a szekrényemhez, és neki háttal levettem a összes felszerelést. Csak nadrág és póló maradt rajtam. Felkaptam pár cuccot és átöltöztem a fürdőben.

Mikor visszamentem fogtam a takarót és magunkra húztam. Ő még mindig ott feküdt szó nélkül, úgyhogy visszadőltem a karjára és nyomtam egy puszit az arcára. Újra vörös lett a feje, ehhez hozzá kell szoknom. Kicsit felé fordultam és lehunytam a szemeim. Éreztem ahogy rám néz.

- Ohm nekem is át kéne öltöznöm. Viszont nincs nálam semmi...

- Póló és alsó tökéletes lesz – motyogtam félálomban. Óvatosan kimászott és fél perc alatt ledobta a ruháit, hogy visszabújhasson mellém.

- Jó éjszakát Valky!

- Neked is!

Elaludtunk. Legalábbis én, azt nem tudom hogy ő meddig volt ébren.

Éjszaka arra keltem hogy furán fekszem. Kiderült keresztbe feküdtem Valkyn, takaróval a nyakamban úgyhogy megpróbáltam óvatosan megfordulni, nehogy felébredjen, amikor észrevettem hogy nincs rajta felső. Nem láttam semmit így csak a kezemmel éreztem, miközben próbáltam elhelyezkedni. Abban a pillanatban átkarolt, így kénytelen voltam ráfeküdni és ott maradni.

- Mit csinálsz? – nyöszörögte álmosan.

- Kényelmetlen volt és arrébb jöttem. Hol a felsőd? – suttogtam.

- Nagyon meleg volt. Kényelmesen fekszel most?

- Igen – helyezkedtem a fejemmel a mellkasán.

- Akkor aludjunk még – mondta és már álomba is szenderült.

Te aztán jó alvó vagy, gondoltam magamban.