Másvilág - 13.rész

Zihálva keltem fel, izzadságban úsztam és fekete tollak voltak mindenütt, fekete tollak mint álmomban! Sikítva felpattantam, megráztam magam és sírni kezdtem. Mindenki engem figyelt, az ágy körül álltak amikor én kiugrottam belőle. Rájöttem hogy a saját szárnyaim tollaiban feküdtem... Valky szemében aggodalom, Miikoéban rémület, a többiekében vegyes érzelmek tükröződtek. A nyakamhoz kaptam, lihegve néztem körbe a többieken, amikor a tükörben megláttam magam, a nyakamon ahol Leiftan hozzáért egy lila folt díszelgett. Mi a csuda, idegesen léptem a tükörhöz és megnéztem a foltot. Kiszívták a nyakam, de hogy? Egész éjjel a szobában voltam Valky mellett ez nem lehetséges, csak egy rossz álom volt. Félve néztem körbe, a többiektől vártam mondják el mi történt, de csak idegesen bámultak rám, mire inkább kirohantam a szobából, ki az épületből és elrejtőztem a zene kertjében. Két perc sem telt bele és hűséges farkasom Ynnyl jelent meg mellettem és bánatosan hajtotta fejét az ölembe.

     -      Mi a csuda volt ez? – tettem fel a költői kérdést mire ő csak mordult egyet

Valós álom volt ez, vagy Leiftan műve? Mi történik velem mostanában? Mérges voltam mert nem mondtak nekem semmit, Leiftant se vitték még el innen, és ma kéne érkezniük a fenghuangoknak is. Felnéztem az égre és rájöttem hogy még csak most jön fel a nap, mindenki felkelt volna miattam? Meg kell tudnom mi a csuda folyik itt! Ynnyllel az oldalamon igyekeztem vissza a szobába ahol farkasszemet néztem Miikoékkal.

    -     Mi folyik itt? – kérdeztem és egyenesen a szemébe néztem

    -     Mi is ezt akarjuk tudni – válaszolta

    -      Akkor kezdjük azzal hogy mit csinál itt mindenki, és mit tettem álmomban?

    -      Ülj le – utasított, összenézett a többiekkel, mindannyian bólogattak – álmodban beszéltél, néha kiabáltál... Ilyesmiket: „Te jóságos isten!  Leiftan!”

    -      „Mégis mi a francot csinálsz?! Mit akarsz tőlem?!” – folytatta Nevra

    -      „Semmit! Fejezd be! Meg foglak ölni! – így Eza

    -      És közben kibomlottak a szárnyaid, vergődtél, sírtál, kiabáltál – nézett rám szomorúan Valky

    -      Mi az isten?! – néztem körbe rajtuk – Mi volt ez?? – a pánikroham határán álltam, amikor Miiko letérdelt elém és megfogta a kezem

    -      Meséld el mit álmodtál, akkor talán tudunk segíteni

    -      Hát – néztem végig a többieken, főleg Valkyn, nem akartam hogy hallja. Miiko láthatta ezt rajtam mert így szólt

    -     Fiúk, menjetek ki kérlek! És semmi hallgatózás, ez most csak ránk tartozik!

    -     Igen Miiko –felelték egyszerre és kivonultak a szobából. Valky egy szomorú mosolyt eresztett meg felém majd kilépett az ajtón és bezárta maga mögött

    -      Miiko, én... – és sírásban törtem ki

    -      Mi történt? Bántott álmodban? – ijedtnek látszott, aggódik értem...

    -      Nem, csak... A karjaiban ébredtem, ruha nélkül... – zokogtam tovább, átölelt és bíztatott hogy folytassam – Azt mondta mivel elvettem az erejét, a lelke egy darabját is megkaptam... És hogy lehet, most Valkyt szeretem, de rá fogok jönni hogy vele akarok lenni, és feléleszteni a nephilim fajt... És hogy gyerekeket akar tőlem, és én is akarni fogom – és csak sírtam, és sírtam

    -     Mi történt ezután? Meg akartad ölni?

    -     Igen... de nem mozdult a testem amikor próbáltam...

    -     Nem tudok neked biztosat mondani drágám, de ez az ő műve lehet. Az ereje tényleg benned van, így beférkőzhetett az álmodba. Kihasználta azokat a dolgokat amik keringtek az elmédben, így alakította az álmodat. Ezért egy ágyban ébredtél vele, ezért Valkyonról beszélt, és családról...

    -      És ha folytatja, és ma éjjel is ez lesz?

    -      Attól tartok én nem tudok ellene tenni. Most viszont fürödj meg, öltözz át, hamarosan ideérnek a fenghuangok. Ők többet tudnak ezekről a dolgokról, a főnix biztosan segít majd rajtad

    -      Köszönöm – szipogtam

    -      Ne köszönd,a családunk tagja lettél. Ez természetes – mosolygott – most siess, ne késsük le őket

A szobában maradt amíg bementem a zuhanyzóba, utána hallottam hogy nyílik az ajtó, de nem tudtam hogy ő ment-e ki vagy más jött be. A szárnyaim visszaparancsoltam a helyükre, és beálltam a víz alá, élveztem ahogy meleg járja át a testem. Ajtó nyitódott, én pedig összerezzentem. Éreztem ahogy egy izmos test csusszan mögém, és rögtön tudtam hogy ki az

    -      Miiko elmesélte az egészet – suttogta a fülembe – ne félj megoldjuk

    -      Borzalmas volt – rázkódtam meg – nem tudtam tenni semmit...

    -      Azt mondta – itt nyelt egyet – olyan dolgokat használt fel ellened amiken sokat gondolkoztál mostanában

Hátulról átölelte a derekam és magához húzott. Rájöttem mit szeretne, nem akarja hogy Leiftan még egyszer az iránta érzett vágyaim használja fel ellenem. Te jó isten, ezt nem tehetjük, még nem... Gyorsan szembefordultam vele, lábujjhegyre álltam hogy közelebb kerüljek hozzá, és két kezembe fogtam a fejét

Saját alkotás :3

    -      Figyelj – néztem a szemébe – tudom mire készülsz

    -      I-igen? – láttam a zavart, a félelmet, és az aggodalmat amivel nézett rám

    -      Igen, és nem kell. Látom rajtad hogy nem állsz készen szerelmem –néztem rá gyengéden – nem siettethetjük a dolgot, holmi Leiftanok miatt

    -      De én...

    -      Segíteni akarsz rajtam, tudom. De nem ilyen áron. Majd ha kész leszel rá, visszatérünk a témára, nyugodj csak meg – megpusziltam az állát, mert odáig értem csak fel

    -      De te akarod – nézett rám bűnbánóan

    -      És? A jó dolgokra várni kell – átöleltem és az ujjaimmal a hátát cirógattam – mindennek eljön az ideje

    -      Szeretlek – súgta a fülembe és rámkulcsolta két karját – nem is tudod mennyire – de pontosan tudom gondoltam, pont annyira mint én téged...

Nem tudom meddig állhattunk így a vízsugár alatt, de rövidesen öltöznünk kellett, feljött a nap, és elindult a nyüzsgés a folyosókon. Gyorsan kész lettünk, felöltöztünk és kézenfogva mentünk az ebédlőbe, ahol a többiek egy asztal körül ültek. Leültünk közéjük, Miiko a fiúknak elmesélt mindent, a lányoknak pedig csak annyit hogy Leiftan rémálmokkal üldöz. Megkértem mindenkit hogy tartsák rajtam a szemüket mert félek Leiftantól, és attól hogy miket tud még tenni, és megígérték hogy nagyon fognak figyelni rám.

Reggeli közben egy fiú rontott be az étkezőbe kiabálva „Itt vannak! Látni a hajókat!” Tehát a fenghuangok ideértek. Mindenki egyszerre kelt fel, segítettünk Karutonak rendet vágni az asztalok körül, Nevra pedig büntetésének utolsó napjait töltve a konyhán villámsebességgel elmosogatott. Mindenki szépen fel volt öltözve, a lányok virágokért szaladtak, én pedig úgy döntöttem segítek nekik feltenni azokat a magasabb vázákba. Mindenki készülődött, pedig még pár órába telik mire a hajók partot érnek.

Minden kész volt, de még volt időnk. Nem éreztem jól magam, így Valky visszakísért a szobába és mondta hogy pihenjek le. Mellém ült az ágyon és megvárta amíg elalszom.

    -      Visszatértél hozzám?

    -      Mi? Neem, neeeem!! – kiabáltam

    -      Mi a baj szépségem?

    -      Takarodj az álmomból! Hagyj engem békén!

    -      Ha azt akarnád hogy békén hagyjalak nem lennék itt – kacéran vigyorgott rám

    -      Nem, nem akarom! Menj innen, hagyj békén engem!

    -      Dehogy hagylak, és most szépen fel fogsz kelni és lejönni hozzám! – parancsolt rám

    -      Nem fogok! – dobbantottam a lábammal

    -      Már el is indultál

Nem hittem neki. Még alszom hogy indulhattam volna el? Majd megláttam a képet magam előtt ahogy csukott szemmel botorkálok a folyosón, és a pince irányába tartok

    -      Neem, fel akarok kelni! Hagyj békén! – kalimpáltam

Hirtelen nekiütköztem valaminek, vagy inkább valakinek. Egy kezet éreztem a homlokomon, és hirtelen felébredtem és felpattantak a szemeim

    -      Erre itt van! – hallottam Valky hangját

    -      Rohanok! – kiáltotta Miiko

Felnéztem, és egy ismeretlen nőt láttam aki kedvesen mosolygott rám. Barna bőre és haja volt, piros-arany ruhája és a kezét a homlokomon nyugtatta

    -      Huang Hua! Hogy kerül Katarina ide??

    -      Belém botlott miközben kiabált hogy fel akar ébredni – válaszolt a nő, akit Huang Huának hívtak – valaki megszállta az elméjét

    -      Tudunk róla... Leiftan az

    -      Hmm, ha jól értettem Leiftan erejét te vetted el – nézett rám – és most elkezdett bejárni a fejedbe és álmodban zaklatni

    -      I-igen – válaszoltam neki

    -      Amíg a kezem a fejedhez ér semmi esélye visszatérni, de mihelyt elengedlek bármikor újra visszalátogathat

    -      És nem lehet ellene tenni valamit?

    -      Ha elvisszük innen, kisebb hatása lesz rád, de úgy is visszajáró lehet majd. Taníthatok neked pár dolgot amivel ki tudod zárni de ez azt eredményezi hogy több napot kell itt töltenünk

    -      Szívesen látunk titeket! – vágta rá azonnal Miiko

    -      Akkor ebéd után várlak a cseresznyefa alatt. Megpróbálunk kitalálni valamit ez ellen – mosolygott rám a nő

Elengedett én pedig majdnem összeestem, de Valky még időben elkapott, így nem rogytam le a földre. Még mindig fáradt voltam, úgy tűnik a fenghuangok is ideértek mialatt aludtam. Borzalmasan fájt a fejem, úgyhogy visszamentünk a szobába, leültem és Miiko hozott nekem egy pohár vizet. Huang Hua leküldött két szolgálót hogy felügyeljék Leiftant, így nagyobb biztonságban éreztem magam, a lányok pedig virágokat hoztak és a hajamba tűzdelték őket hogy ne szomorkodjak. Aleaja beszámolt arról hogy Huang Hua köszönt neki, odavan a főnixért és alig várta hogy láthassa, úgyhogy örömmel hallgattam. Valkyon a hátamat cirógatta és nyugtatott hogy nem lesz semmi baj.

Lassan ebédidő közelgett, megkordult a hasunk úgyhogy elindultunk az ebédlő felé, ahol Karuto több fogásos ebédje fogadott minket. Több fenghuang ült az asztalok körül és jóízűen ettek, Karuto pedig büszkén állt a pultja mögött. Egy hátsóbb asztalhoz telepedtünk le, nem akartunk a figyelem középpontjában lenni. Beszélgettünk, nevettünk, jól éreztük magunkat. Az ebéd végeztével Valky kikísért a cseresznyefához, és egy hosszú csókkal búcsúzott tőlem. Nem sokkal később megérkezett a főnix is és elkezdtük a gyakorlást.

A dolog lényege, elvileg, hogy ki kell zárjam Leiftant az agyamból. Tudatosítanom kell, hogy ez nem az ő hatásköre, nincs felettem hatalma. Lehetőségem is volt kipróbálni, mert ismételten átvette felettem az uralmat és megpróbáltam egy gyanútlan gárdatagot leütni, de Huang Hua még időben elkapott. A délután folyamán egyre agresszívabban próbálkozott úgyhogy abbahagytuk a dolgot, és a főnix kézenfogva vezetett vissza az épületbe. Két udvarhölgy kezébe nyomott, hogy fogjanak amíg beszél Miikoval. Megtudtam hogy a fenghuangok képesek gondolatot olvasni, és hasonló elmével kapcsolatos dolgokat is tudnak, ezért vagyok védve Leiftantól ha fogom a főnix vagy az udvarhölgyek kezét. Elraktároztam az információt és tovább beszélgettem a két lánnyal. Kedvesek voltak, ugyanolyan vörös hajuk volt, kiderült hogy testvérek, Lilly és Elly. Idősebbnek tűntek nálam, olyan 20 éves körülinek, de tudtam hogy van esély rá hogy többszáz évesek. Huang Hua Miiko társaságában tért vissza, aki visszakísért a szobámba és megkért hogy próbáljak aludni, addig a fenghuangok erősebb tagjai őrzik Leiftant a pincében.

Valkyval összebújtam a takaró alatt. Beszéltem neki a délutánról, hogy miket tudtam meg a két testvértől, és hogy elvileg nyugodtan alhatok. Mosolyogva hallgatott végig, majd betakart és megpuszilgatott. Átölelt, magához húzott, és éreztem minden izmának pici rezdüléseit. Így aludtam el aznap éjjel.

AnimeFangirl08 rajzocskája nekem ^^

Arra ébredtem hogy fázok, és valami kemény, hideg dolog van alattam. Lassan kinyitottam a szemem és sikítani kezdtem. A pincében voltam, és fogalmam sem volt hogy kerültem ide, biztos voltam benne hogy Leiftan műve, bár most nem álmodtam semmit. Addig sikítoztam és sírtam amíg Miikoval az élen a fiúk robogtak le értem és visszavittek a szobába. Már egy ideje kerestek engem és nagyon rémültek voltak, ahogy én is. A szerelmem a karjaiba zárt, és megígérte hogy nem ereszt el, még ha egész éjjel ébren kell majd maradnia akkor sem. Mivel még éjszaka volt, csak az eltűnésem miatt voltak ébren a többiek visszadőltünk aludni. Ígéretéhez híven egész éjjel a karjaiban tartott, és reggel is az ölelésében ébredtem. Aludt, láttam az arcán hogy fáradt, egész éjjel ébren lehetett miattam... Felkeltem, óvatosan eldöntöttem, és betakartam hagy aludjon. Az étkező felé vettem az irányt ahol reggeliztem egyet, majd megbeszéltem Huang Huával és Miikoval hogy folytatom a gyakorlást. Átöltöztem, és hagytam egy üzenetet hogy nem Leiftan vitt magával hanem a főnix, majd kimentem az udvarra. Aznap, és a következő nap is csak gyakoroltam és gyakoroltam. Legalábbis ezt hitték, mert igazából arra próbáltam rájönni hogy hogy tudnám ugyanazt tenni mint Leiftan. Mivel ezidő alatt nem mászkált az elmémben, legalábbis nem rendszeresen, a fenghuangok bejelentették indulásukat. Én úgy éreztem sikerül Leiftan ügyködését reprodukálni, és ez akkor nyert bizonyosságot, amikor az indulás előtti délután felvezették a pincéből, és a jobb keze kisujja akaratlanul rángatózott párat.  Viszont az hogy az elmúlt napokban nem történt semmi nem a véletlen műve... Az indulás reggelén a hajók nagy részéről hiányoztak a vitorlák, és más fontos dolgok. Mint később kiderült ezeket mind én, azaz Leiftan tette, mégis nekem kellett szégyenkezni miatta. Igaz hogy estére meglett minden, de ez így is egy nappal eltolta az utat...

Amíg mindenki a hajózási eszközökkel futkosott, én a kristályteremben ücsörögtem, nyugalomban amikor az orákulum előlépett a kristályból. Ujját intőn a szája elé tette, majd megfogta a kezem, és magával húzott. Bele a kristályba! Annyira megijedtem hogy elakadt még a lélegzetem is. A kristály közepén két nagyobb, kerek darab állt.

    -      Itt beszélhetünk, és senki sem fog hallani minket – mosolygott a nő

    -      Ez.. mi, hogy? – dadogtam

    -      Ez a kristályom. Képes vagyok behozni ide azokat akik méltók rá. De sietnünk kell, a tűrőképesség véges, és el kell mondjak pár dolgot mielőtt a kristály kipenderít téged innen

    -      Rendben... – ránéztem az orákulumra, akinek az arcán borzasztó fáradtság ült – Baj van?

    -      Emlékszel, amikor adtam nektek a kristályból? Küldetéseket emlegettem neked

    -      Igen – bólintottam

    -      Itt lenne az első. Ez a két gömb, úgy működik mint a jinjang. Ez a fehéren izzó a jang rész, ez a tiszta, jó energia. Az ott, ami fakó szürke, a jin helye... Amit egy gonosz ember évezredekkel korábban ellopott innen, az én hibámból. Beleszerettem és elhoztam ide. Elkapta ezt a követ, és magába szívta a fekete energiát, majd lelépett. Azóta igyekszem visszaszerezni és most, itt van. A ti Leiftanotokban van az összes sötét energia. Lehet hogy a fajából adódó erejét elvetted, de ez csak erősítette benne a gonoszat... Te különleges vagy, a személyed a jin, viszont a szíved mélyén benned van a jang is, ami vonzza a párját, így jutottál ide, és akadtál rá Valkyonra. Mert az ő személye a jang, tiszta, jószívű, ártatlan, az ellentéted. Viszont az ő lelke mélyén is ott van a rossz. Mihelyt ezt feléleszted benne, béke jön az adott világra.
Az első része a küldetésednek, éjjel hozd ide Leiftant, akkor vagyok a legerősebb. Beszippantom ide a sötétséget, vissza ebbe a kristálydarabba, az eredeti helyére, és akkor visszaáll a rend Eldarya földjein! – olyan sok információ hangzott el, hogy nem voltam képes gondolkodni, így csak rávágtam ami eszembe jutott

    -      És hogy oldjam meg hogy idejöjjön?

    -      Gyakoroltál nem? – tette a vállamra a kezét – Sikerülni fog.......

Elhalkult a hangja, és homályba merült minden. A következő pillanatban a hátamra estem és elkezdtem köhögni. Felültem és már meg is fogalmazódott bennem a terv!

/Valkyon/

Az elmúlt napokban nyugodtak voltak az éjszakáink, nem történt semmi különös, úgyhogy nem féltem lefeküdni este, bár jobban tettem volna... Senki sem tudta előre hogy mi fog történni...

Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy becsukódik az ajtóm, és a kis ördögöm nincs az ágyban. Felkeltem és azonnal végigdörömböltem a többiek ajtajain hogy gáz van, majd mikor mindannyian felkeltek megláttuk Leiftant. Görcsösen menetelt a kristályterem felé, ahonnan egyre erősödő fény áradt, tehát mi is arra mentünk. Amikor beléptünk páran már voltak bent és a kristály tetejét bámulták ahol Kat lebegett, fényesen izzó szemekkel, haja körülötte a levegőben, és ördögien nevetett. Egyre gyűltek az emberek akik kíváncsiak voltak, lassan ellepték az ajtót is, Lefitan állt a kör közepén, esélye sem volt ellógni.

    -      Nocsak kit látnak szemeim? – szólalt meg – Csak nem Leiftant?

    -      Mit akarsz tőlem? – nézett dacosan a férfi

    -      Inkább te mit akarsz tőlem, elvégre te jöttél ide hozzám!

    -      Nemár hogy egy visszavágás miatt vonszoltál ide ennyi enbert! – dobbantott dühösen – Megyek is!

    -      Nem mész te sehova! – démoni hangjött ki a torkán – Beszédem van veled! A benned rejlő sötétség az én tulajdonom amit Ashkore évezredekkel ezelőtt lopott el tőlem, és most visszafogom szerezni! Tudom hogy halott, megölted, ezért halott leszel te is! Muhahaha – ördögi kacaj hangzott, mint akit megszálltak

Lángcsóvák lőttek ki a kezéből lefelé, egyenesen Leiftan irányába. A kristályból kék fény, indák nyúltak ki, és Leiftan elkezdett szétmállani és beszippantotta a kristály, aminek így az egyik fele feketévé vállt

    -      Visszaállt a rend, a béke, az egyensúly! A jó és rossz energiája újra a helyén van! De még egy feladat vár a bélyegzettekre, elhozni a békét a földre. Így most kiosztom két bélyegem azokra akik méltóak eme feladat elvégzésére!

Katarina ba karja előre lendült és egy fekete félkör égett a bőrébe egy fehér csíkkal benne, majd egy hajtincse kifehérült, a tövétől a végéig. Nem értettem mi történik, és amikor az én kezem lendült a levegőbe már pánikoltam. A jobb csuklóm alatt megjelent egy fehér félkör egy fekete plusz jellel benne és ha jól láttam a szemem sarkából, egy tincsem feketévé vált.

    -      Menjetek bevégezni a sorsotok!

Majd Kat szeme fénye kialudt és erőtlenül rogyott előre, és a másodperc töredékén múlt hogy odaértem és el tudtam kapni. Nem értettem semmit, elfáradtam, és sajgott mindenem. Miiko mindenkit elküldött, Eza segítségével visszatámogatott a szobámba, Nevra pedig felkapta a szerelmem és a vállán hozta utánunk. Lefektettek minket, és még hallottam Miiko hangját

    -      Holnap sok megbeszélni valónk lesz...