Másvilág - 14.rész + közjáték

/Katarina/

Borzasztóan fáradtan ébredtem, fájt a hátam, elaludtam a szárnyaim, nyöszörögve ültem fel. Valky keresztben lelógott az ágyról és félig térdelve, félig fekve aludt. Feltápászkodtam, átmozgattam magam, majd visszaültem az ágyra. Egy halk káromkodást hallottam magam mögül, hátrafordulva egy álmos fejet láttam, és egy óriási nyújtózást.

    -      Jó reggelt – mondtam

    -      Eh.. Nem túl jó... – dörzsölgette a szemeit

    -      Akkor jobbat

    -      Ez jobban hangzik... Mi az isten történt éjjel?

    -      Nem tudom – gondolkodtam el – arra emlékszem hogy Leiftant rávettem hogy menjen a kristályterembe. És ennyi

    -      Hát pedig történtek egyéb dolgok is. Többek között ez is – mutatott a hajában lévő csíkra

    -      ? – nagyon érdekesen nézhettem rá, mert fogta és leült mellém az ágyra, majd töviről hegyire elmesélt mindent az estéből

Forrás: deviantart - LitaOliveira

    -      Hát ez minden. Dióhéjban – fejezte be

    -      .... Azta, szóhoz se jutok – ezt mind én csináltam volna? Húha – és most mi lesz?

    -      Jó kérdés. Miiko tuti akar majd beszélni velünk, és hát ki tudja. Elvileg visszaállt a rend

    -      Reméljük is... Már kezdett fárasztó lenni ez a sok minden. És akkor most én vagyok a rossz te meg a jó?

    -      Úgy tűnik – mosolygott – mondtam én hogy te vagy a kisördög

    -      Na azt még meglátjuk – fenyegettem meg az ujjammal

Kopogtak, úgyhogy felkeltünk és megnéztük ki az. Jamon volt, azt mondta hogy öltözzünk, együnk és menjünk Miikohoz akinek pár kérdése lenne hozzánk. Előre féltem mert semmire sem emlékszem úgyhogy nem leszek túl hasznos. Leiftan elvileg bent maradt a kristályban azóta, úgyhogy mindenki belenyugodott hogy ott is marad.

Elmentünk zuhanyozni, nagy erőfeszítések árán összecsuktam a szárnyaim és óráknak tűnő percekig csak álltunk a forró víz alatt, és örültünk hogy ellazulnak az izmaink. Fáradtan egymásra néztünk, nem voltunk éhesek, nem akartunk beszélni Miikoval, csak pihenni akartunk. Egyre reménytelenebbnek éreztem a helyzetem, nem éreztem itthon magam. Tetszettek ezek a képességek meg miegymás, de ha le kéne mondjak róla azért hogy hazamehessek, örömmel megtenném. Bár hogy Őt itthagynám-e... Nehéz kérdés. Nem szeretek ezen gondolkozni, de sajnos egyre közelebb van a kapu megnyitásának időpontja és ki kell találnom hogy mi legyen.

    -     Min merengsz? 

    -      Ezen az egészen

    -      Hogy érted? – elkezdte masszírozni a hátam ami borzasztóan jól esett

    -      Hát, haza akarok menni, de nem akarok nélküled lenni. És ezek a képességek se rosszak, meg alapból nem rossz itt. Csak valahogy nem érzem nekem valónak...

    -      Megértelek. Nagyon fura lehet, idekerülsz és két hét alatt megváltozik minden körülötted... Néztél mostanában tükörbe?

    -      Nem, miért? – ijedtem meg

    -      A szemed, más színe van. Fekete és fehér lett. Szerintem tegnap változhatott ez is

    -      Jó ég... Már ez is? – kezdtem összezuhanni

    -      Hé, Kicsim, nyugalom – ölelt át – semmi baj nem lesz

    -      Haza akarok menni – kapaszkodtam bele, és sírni kezdtem

    -      Kat, Kat, nézz rám – emelte fel a fejem – nem lesz baj, hazamegyünk – és megcsókolt. Hosszan és szenvedélyesen. Erősen kapaszkodtam belé, és próbáltam minél közelebb húzódni hozzá, szörnyű két hetünk volt és jól esett hogy végre kettesben és nyugalomban vagyunk, nem akarok kiszállni a víz alól...

    -      Megyünk? – szipogtam

    -     Igen, ha kell megyek veled, és ha akarsz ott is maradok veled

    -      De, de nem kell ezt tenned értem...

    -      Sokat gondolkodtam rajta, és így döntöttem, ha maradni akarsz maradunk. Kész – szorosan átölelt és nem hagyta hogy tiltakozzak

Mivel már egy jó ideje áztunk, befejeztük a fürdést és felöltöztünk, melegedett az idő így végre nem kellett nagykabátban járni, Valky megígérte hogy bevásárol nekem, és pár perc tiltakozás után rájöttem hogy nincs értelme tiltakozni, úgyhogy elmentünk reggelizni, bár nem voltunk túl éhesek. Utána megkerestük Miikot.

Nem volt olyan mint amit vártam, nem kérdezett sokat, megértette hogy nagyon fáradtak vagyunk, és hogy nem emlékszem túl sok mindenre, úgyhogy hamar végeztünk. Észrevette hogy változott a szemem színe is, de nem említette, aminek őszintén örültem, nem volt kedvem beszélni róla.

Az elkövetkező napok nyugalomban teltek, semmi említésre méltó nem történt, nyugalomban teltek a napok.  A fenghuangok elhajóztak, az idő tavasziasra fordult, a kristály gyönyörű nagyra nőtt, úgy látszott kezd helyre állni a rend, úgyhogy eljött az idő hogy a kapu megnyitásával foglalkozzunk. Angyal tollat Eza már maroknyit kitépett belőlem tehát azzal nem volt gond. Óriás csontot se lehet olyan nehéz szerezni, de volt pár dolog aminek beszerzése nagyon nehéznek bizonyult. Sárkány fog és karom, kentaur farok tincs, azt se tudom ezek az élőlények hol éltek, úgyhogy hosszú heteknek nézünk majd elébe, amíg megtudjuk mit hol keressünk.

Közjáték

    -      Mehetsz is! – csaptam rá az ajtót a könyörgő csajra – Hogy nekem mennyi bajom van...

    -      Engedj vissza! – dörömbölt

    -      Menj már innen! – mondtam és kihajítottam neki a cuccait az ajtón, majd visszacsuktam

    -      Bunkó paraszt! – kiabálta majd hallottam ahogy lemegy a lépcsőn

Hova az istenbe tűnhetett Katarina... Nagyon kényelmes itt lakni a házában de jó lenne tudni hol lófrál. Ha meg mer csalni nem tudom mit csinálok vele, egyáltalán mi a fenének tűnt el? Ezt nem ússza meg szárazon. Főleg hogy lassan kiürül a hűtő, és számlákat is kéne fizetni, de csak neki van pénze, és nem tudom hol tartja, a szüleitől meg nem fogok kérni...

    -      Hé Orthon! – dörömbölt valaki az ajtón

    -      He? – kiabáltam ki

    -      Én vagyok az – jött a válasz – Markus!

    -      Megyek már! – kinyitottam az ajtót és beinvitáltam – Mi járatban erre?

    -      A Főnök nem nézi jó szemmel hogy eltűnt a csajod. Fél hogy baj lesz belőle...

    -      Nyugi már, elő fog kerülni, aztán majd jól kikap!

    -      De félő hogy megtudott valamit .....

    -      Mit tudott volna meg az ég szerelmére?? Az erdőbe ment sétálni, hagyott egy levelet nem emlékszel?

    -      Nem tudom... De a Főnök ideges

    -      Legyen, szólok ha előkerül. Még valami?

    -      S-semm i.. Megyek is. Szia – kihátrált és becsukta az ajtót

Én pedig elmentem fürdeni, este két csodaszép leányzót látok vendégül, mindennek tökéletesnek kell lennie addigra. Takarítanom is kell, mert már arra sincs pénz hogy valakit hívjak! Életben nem takarítottam, és amiatt a fruska miatt erre kell adjam a fejem! Csak kerüljön elő, megkapja a magáét...

Eldarya

/Valkyon/

Miiko összehívta a gárdavezetőket, mert fontos megbeszélni valója volt velünk a kapunyitásról. Meg kellett szerezni pár alapanyagot, és ehhez emberek kellettek. Csapatokba voltunk osztva, Eza és Nevra, Ykhar és Kero, Kat és én, valamint minden gárdából kevert párok. A vezetők feladata a beszerzés lesz, a gárdatagoké az hogy megtudják minél pontosabban a hozzávalók helyét. Az unikornis és a brownie vezeti majd az egész csapatot, ők mondják meg kinek miért kell indulnia majd, és mikor. Nevráék mennek majd a kentaur farokért, mi pedig a sárkány csontokért fogunk. Ykhar és Kero máris a könyvtárba vették útjukat, hogy utánaolvassanak a kérdéses fajoknak, és elküldtek 3 párt hogy kérdezzenek körbe a HQ-n belüli és kívül i területeken, főleg idős embereket hogy merre élhettek ezek az élőlények.

A megbeszélés végeztével visszamentem a szobánkba ahol a Kedvesem hagytam, de nem volt ott. Úgy döntöttem körbenézek merre lehet. Az épületen belül nem láttam, így kimentem és a piacon kezdtem sétálni hátha arra van. Egy rövid időn belül megláttam az egyik standnál, ahol ruhák voltak, nem olyan drágák, és jó minőségűek, mint Purrirynél, de nem is rosszak. Nagyokat gesztikulálva, boldogan társalgott az eladó fiúval, aki pólókat mutogatott neki. Úgy döntöttem tisztes távolságból nézem mit csinál, úgyhogy az árnyékban maradtam. Amikor a fiú a pult alól előhúzott egy pólót és elé tette nagyot bólintott, majd besétált a stand mögé ő is, és láttam hogy leülnek valamire. Kat feje búbja kilátszott, a fiúnak az arcát is láttam. Valamit csináltak, néha egyikük vagy másikuk nyúlt fel a pultra, vagy a fiú táskájába, és egy negyed óra után felálltak egy nagy dobozt tettek a pultra. Kezet ráztak, és Kat egy csomó papírt adott a fiúnak, valamint egy maréknyi manát, cserébe hóna alá csapta a dobozt, és vidáman integetve elballagott. Csendben követtem, amikor belesétáltam Nevrába és majdnem orra estem. Megkérdezte hogy nincs e jobb dolgom mint összevissza flangálni és fellökni embereket, mire bocsánatot kértem tőle, de Katarina már el is tűnt. Francba...

Megéheztem úgyhogy már csak azért is meg kéne találnom, hogy elhívhassam enni. Megnézem újra a szobámban, majd ha nem lesz ott akkor az ebédlőben, de remélem útközben összeakadok vele. Hát nem így lett, mert most Ezával sikerült összefutnom aki elráncigált a laborba, hogy megmutassa sikerült kinyernie a tollakból a hozzávalót, valamint megkérdezte megvan e még az a csontom amit Eweleyn műtött ki a belőlem. Egyszer az egyik küldetésem során annyira összetört egy bordám hogy egy csontdarabot ki kellett venni onnan. Azt azóta a betegszobában őrzik, ki tudja alapon, ami most jól is jön. Amikor mindent elmondott elindultam volna a szobámba, de kijelentette hogy Miiko is látni akar, úgyhogy a kristályterembe siettem, hogy hamar végezzünk. Feltűnően nagy csend honolt a folyosókon, és Miiko is érdekes volt. Ő is a csontról kérdezett, és megkért hogy menjek vele az ebédlőbe, mert reggel óta nem evett semmit. Megígértem hogy utána megyek, csak előbb el kell futnom a szobámba valamiért, úgyhogy ő azonnal odaindult én pedig megnéztem Kat ott van-e, de nem volt. Csak Ynnylt láttam a sarokban csámcsogni az ebédjén. Szomorúan vettem az utam az ebédlő fele, reméltem ott lesz ő is...

/Katarina/

Már mindent elintéztem, most Ezán és Miikon van a sor, remélem összejön a tervem. Miiko most lépett be az ajtón, egyedül. Mindenkinek jelzett hogy maradjanak csendben, és elfoglalta a helyét. Lekapcsoltak a lámpák, és síri csöndben vártuk hogy az ünnepelt belépjen az ajtón. Hallottuk ahogy lassan befelé sétál, és láttuk a sziluettjét az ajtóban. Amikor elég közel ért hozzánk az összes fény felkapcsolt, és egyszerre kiabáltuk: „MEGLEPETÉS!” Meglepettség látszott az arcán, aztán a felismerés:

    -      Szülinapom van?!

    -      Igeen! – visszhangoztuk

    -      El is felejtettem...

    -      Tudjuk, azért juttattuk eszedbe – jelent meg Miiko előtte

    -      Pontosan! És ez mind az ő ötlete volt! – mutatott rám Eza

    -      Tényleg? – nézett rám – Honnan tudtad?

    -      Csiripeltek a madarak – mosolyogtam rá

    -      Wow, köszönöm mindenkinek! – még mindig megilletődötten pislogott

    -      Igazán nincs mit! – mondták páran

Mindenki közelebb jött, ajándékokat hoztak neki, volt akitől fegyvert kapott, könyveket, ruhaboltba kuponokat, élelmet Floppynak, mindenki a saját mana mennyisége szerint hozott neki ajándékot. Amikor az evés-ivás lecsengett, és csak mi maradtunk Ezától és Nevrától egy ágynemű szettet kapott amin egy „Itt jobb vagyok mint a csatatéren” felirat díszelgett, és egy hozzáillő ne zavarjanak táblát az ajtóra „Terepfelderítés, és behatolás zajlik” felirattal, amitől elvörösödött, és megígérte nekik hogy ezt még visszakapják ők is majd valamivel. Miikotól kapott egy elsősegély készletet, elvileg ez hagyomány, hogy minden szülinapján kap tőle egyet, és egy héten belül fel is használja azt. Egy kicsit iszogattunk, majd amikor mindenki elment aludni mi is visszamentünk a szobánkba ahol a kezébe nyomtam az óriási dobozt. Mosolyogva nézte és leült az ágyra kibontani. Letépte a csomagolást, és kinyitotta. Kiemelte belőle a szürke pólót, amire óriási fehér betűkkel ezt festettem: „Nem csak az izmaim ekkorák..!” és egy befeszített kart. Amikor meglátta piros lett az egész feje, és kérdőn rám nézett, mire csak megvontam a vállam, hát tehetek én róla?

...